Ugyan a terminátoroktól nem kell félnünk, a mesterséges intelligenciát (MI) kétségtelenül egyre több területen használják hatékonyan, még olyan munkakörökben is, melyek hagyományosan emberi kreativitást vagy szubjektív mérlegelést igényelnek. Például az MI versenyre kelt a filmkritikusokkal az Oscar-díj megjósolásában, remekül utánozta a zeneszerzőket, sőt már az is felmerült, hogy Nobel-díjjal tüntessék ki. Újabban egyre több szó esik arról is, hogy a sportbírókat cserélhetnénk le mindent látó és tökéletesen objektív robotokra.
Mindenki hibázik. A bírók is. Csak esetükben egyetlen rossz döntésen akár meccsek, sőt egész bajnokságok sorsa múlhat. Persze az a szurkolókba „oltva van”, hogy vitassák a csapatukat sújtó bíró fújását. Pedig a játékvezetők ritkábban tévednek, mint azt talán gondolnánk. Jó példa erre a világ egyik legjobb bajnokságát, az angol Premiere League-t vizsgáló jelentés (Forrás: https://www.skysports.com/).
Eszerint egy játékvezető átlagosan 245 döntést hoz meg egy meccsen, de csak 5 alkalommal téved, vagyis az esetek 98 százalékában igaza van.
Ennek ellenére a technológia fejlődésével egyre több szó esik arról, hogy idővel teljesen gépek válthatnák fel a bírókat. – Mindent látnak, mindig objektívek, tökéletesen ismerik a szabályzatot – szólnak mellettük az érvek.
Egyes becslések szerint 20–30 éven belül a mesterséges intelligencia átveheti a bírók, és még biztosabban a partjelzők helyét.
Sólyomszem és VAR
Ami azt illeti, néhány területen már most is hatékonyan alkalmazzák az MI-t. A tenisz volt az első úttörő: 1999-ben mutatkozott be a sólyomszem technológia, amely mára minden komolyabb verseny elengedhetetlen kelléke. Ennek lényege, hogy úgy telepítenek kamerákat a pálya köré, hogy minden esetben legalább három rálásson a labdára, így annak mozgását a számítógépen is le tudják modellezni. Napjainkban egy US Openhez hasonló tornán 12 kamera figyeli a labdát, és további 6 a lábhibákat.
Ezzel 2–3 milliméteres pontossággal meg tudják állapítani, hogy a labda pályán belül, vagy kívül ért földet.
A módszer nyilván számos másik sportágban ugyanilyen jól működik, alkalmazzák is többek között a krikettben, a rögbiben és a röplabdában.
Ennél is összetettebb rendszer a labdarúgásban használt videóbíró, avagy VAR. Ezt a technológiát 2018-ban vezették be először nagy tornákon, a viták ellenére azóta is terjed használata. Magyarországon a 2021/22-es szezonban debütált. A VAR-t alapvetően négy területen lehet alkalmazni:
- a gól szabályos körülmények között esett-e,
- büntetőhelyzet megítélésében,
- azonnali kiállítást érő szabálytalanságnál,
- a megfelelő embert büntették-e.
A videóbíró nagy előnye, hogy több kameraállásból, akár lassítva lát rá a szituációra, számítógépes pontossággal húzza meg a lesvonalat. Fontos azonban, hogy nem kiváltja a bírót, hanem – ahogy azt a neve is mutatja – asszisztenseként működik, a videószobában pedig végső soron ugyancsak emberek tesznek javaslatot.
Az első időszakot vizsgáló eredmények Magyarországon alapvetően pozitívak: a VAR 68,3 százalékkal csökkentette a súlyos bírói hibák számát.
A Premiere League-ben is bizonyított a rendszer: a statisztikák szerint 96 százalékban igaza volt.
Az érem három oldala?
Hívei a mesterséges intelligencia legfőbb előnyét objektivitásában látják. Érveik szerint a korábban rögzített mérkőzések ezreivel tanított algoritmus, amely tökéletesen ismer minden szabályt, szinte teljesen kiküszöbölheti az emberi hiba, és az óhatatlan részrehajlás kockázatát. Mivel valós időben képes figyelni és elemezni a mérkőzést, gyorsabb, pontosabb és hatékonyabb döntéseket hozhat.
Más szakértők viszont arra mutatnak rá, hogy a játékvezetés sokszor rendkívül összetett feladat, ahol például a szituáció környezetét is figyelembe kell venni. Ráadásul olykor szimulálás és színészkedés, megannyi trükk és praktika színesíti a játékot.
A szurkolók pedig azon háborognak, ezek után mégis kinek kiabálnák az olyan rigmusokat, mint „szemüveget a bírónak!”
