ChatGPT – Szintet lép a mesterséges intelligencia 2. rész
Megjelenése után a ChatGPT végigsöpört az interneten, alig két hónap alatt elérte a százmillió felhasználót, és azóta is mindenki a mesterséges intelligenciáról beszél. Miben rejlik sikerének titka? Mitől lesz intelligens egy program? Kell-e félnünk a terminátortól? Elvehetik-e a gépek a munkánkat? Gulyás Lászlóval, az ELTE Mesterséges Intelligencia Tanszékének egyetemi docensével beszélgettünk.
Mikor a ChatGPT berobbant a köztudatba, egy fél világ csodálkozott rá: már itt tart a mesterséges intelligencia? Tényleg ekkora újdonság volt?
– Egyrészt várható volt, másrészt valóban újdonság. Hiszen, ha pontosak akarunk lenni, akkor most a ChatGPT 4-ről beszélünk, ami azt is jelenti, hogy volt előtte 3, 2 és 1. Azt is lehetett tudni, hogy az úgynevezett nagy nyelvi modellek fejlesztése régóta gőzerővel, óriási erőforrásokkal zajlik. Ezektől függetlenül az viszont még a szakmabelieket is meglepte, hogy a ChatGPT 4 milyen eredményre jutott. Ehhez érteni kell, mit is csinálnak ezek a nagy nyelvi modellek. A lényegük, hogy ha adunk nekik egy szósorozatot, akkor az általuk korábban látott szövegek alapján megjósolják, milyen szó következik utána.
Gulyás László, az ELTE Mesterséges Intelligencia Tanszékének egyetemi docense
Hozok egy példát! Ha azt mondom: „a macska felmászott a…”, akkor egy átlag magyar rávágja, „a fára”. Ez tehát a működés régóta ismert alapelve, amit kibővítettek azzal, hogy óriási tényanyagot dolgoztak fel, illetve a kontextust is elemezték. A módszert természetesen használni lehet szöveg generálásra is, ráadásul úgy, mintha azt egy ember tette volna. A meglepetés inkább ebben volt, hogy ezt mennyire jól csinálja. Olyannyira, hogy a szakmában élénk vita bontakozott ki arról, mennyire intelligens ez a program.
Mit nevezünk egyáltalán intelligensnek, hogyan született meg a mesterséges intelligencia kutatása?
– A mesterséges intelligencia kutatásának kezdetét 1956-ra szokták datálni: az egyesült államokbeli Dartmouth-ban rendezett konferencián szerepelt először a kifejezés. Az elnevezés telitalálat volt, hiszen nagyon jól cseng, remekül eladható és van benne valami varázslatos. Igaz, utóbb kiderült, ennek van némi árnyoldala is: ha valamilyen problémát sikerült mesterséges intelligenciával megoldani, azonnal tovatűnt a mágia.
Jellemzően nagyon gyorsan túllépett a sikeren a szakma és a társadalom is. Ezzel arra célzok, hogy a mesterséges intelligenciát általában egy programként határozzuk meg, amely olyan tevékenységet végez el, amire addig csak az ember volt képes. Tipikus példa, hogy sokáig úgy gondolták, csak az ember tud sakkozni.
Mégis, mikor aztán a számítógépet is megtanították rá, hirtelen már nem is volt olyan izgalmas kihívás. Vagy ugyanilyen a navigáció kérdése: már a ’60-as években megalkották az algoritmust, amely egy térképen megtalálja a legrövidebb utat A pontból B pontba. Csakhogy az eredményeket rendszerint az informatika, és nem a mesterséges intelligencia sikereként tálalták. Ennek az lett a következménye, hogy a tudományterületet körbe lengte egyfajta kudarchangulat.
Ilyenkor mindig újra megkérdőjeleződött, hogy mit nevezünk mesterséges intelligenciának. Ennek egyébként van egy általánosan elfogadott mércéje, az úgynevezett Turing-teszt, amit Alan Turing matematikusról neveztek el. Ennek lényege, hogy egy ember adott fórumon (például napjainkban egy chaten) szövegesen kérdéseket tehet fel beszélgetőpartnerének. Ha öt perc alatt nem tudja eldönteni vagy „rajtakapni” a partnerét, hogy az gép, akkor az a program mesterséges intelligencia. Persze nagyon sokáig fel sem merült, hogy bárminek esélye lenne átmenni a teszten.
Bár voltak híres programok, melyek próbálkoztak, és például nyelvtanilag már képesek voltak helyes mondatokat felépíteni, ezeket is nagyon egyszerűen sarokba lehetett szorítani. Ezzel szemben most úgy tűnik, hogy a ChatGPT átmegy a Turing-teszten. Persze folyamatosak a kísérletek, és a ChatGPT-t is zavarba lehet hozni. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy egy átlag felhasználót meg tudna győzni, hogy egy emberrel beszélget – még ha nem is mindig a legokosabb emberrel. Tehát ez azt jelentené, hogy a ChatGPT intelligens? Szakmai körökben azonban most ismét vita van arról, hogy talán a fogalom ennél mégiscsak többet jelent.
Ahogyan a sakkozó számítógép és navigáció is életünk része lett, ugyanolyan megszokott lesz a mesterségei intelligencia használata?
– Igen, arra számítok, hogy a mesterséges intelligencia életünk része lesz – sőt, megkockáztatom, hogy már most az életünk része. Viszont ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyetlen, jól megkülönböztethető termékben összpontosul majd, viccesen fogalmazva egy robot áll majd a sarokban. Inkább úgy, hogy beépül mindenbe, és ezzel javul a szolgáltatások minősége. A jelenséget az elektromos áramhoz tudnám hasonlítani. Az is mindenütt ott van, nem működik nélküle egyetlen elektromos eszköz sem, mégis adottnak vesszük. A mesterséges intelligencia is rengeteg szolgáltatásban és eszközben megjelenik, de nem biztos, hogy ez tudatosul bennünk. Például már használják az autókban: a kipörgésgátlóban, az adaptív tempomatban, az automata sebességváltóban. Vagy ugyanígy a telefonunkban a navigációs rendszerben, a szövegszerkesztőben, a levelezőprogramokban. És még sorolhatnám.
Eljuthatnak-e a fejlesztések az öntudatra ébredt robotig, kell-e félnünk a terminátortól?
– A terminátortól nem kell félnünk, de szerintem ez a technológia jelenthet veszélyt a jelenlegi életmódunkra. Hiszen gondoljuk csak bele, a nagy nyelvi modellek egyfajta információ visszakereső gépek. Ez azt jelenti, hogy az eddigi módja a tudás megszerzésének és a számonkérésnek – például a tanóra vagy a dolgozat – hirtelen leértékelődik. A házi dolgozat forrása ellenőrizhetetlen és így a feladat értelmetlen lesz. Ezért elképzelhető, hogy az új generációt nehezen lehet majd meggyőzni arról, hogy érdemes bizonyos dolgokat megtanulni. Ebben egyébként bizonyos értelemben igazuk is van: fontosabb a gondolkodást elsajátítani, és azt, hogy hogyan találjuk meg a keresett információt.
A jelenség történelmileg általános, hiszen ahogy gyarapodott az emberiség tudása, mindig el kellett hagyni valamit. Például ki tud ma már ógörögül vagy latinul? Azt, hogy mit fontos megtanulni, az egyfajta társadalmi megegyezésen alapul. Ettől függetlenül a kihívás valós, mert kiszolgáltatottakká válhatunk a gépeknek. Válsághelyzetben például nagy ára lehet, ha mindenben a mesterséges intelligenciára vagyunk utalva. Az is aggasztó, hogy a jelenlegi trendek alapján a mesterséges intelligenciát szolgáltató néhány óriáscég monopol helyzetben lesz. Ha ez így történik, az ismét kiszolgáltatottságot teremthet. Kockázatot jelent az is, hogy a nagy nyelvi modellek nagyon meggyőzően tudnak tartalmat előállítani. Ennek hatására ellenőrizhetetlenül terjedhetnek hamis információk, amiket manipulációs célokra is fel lehet használni. Legrosszabb esetben káoszba fulladhat a tájékoztatás.
Most még újságíróként készítek interjút Önnel. Ez is megváltozhat, elvégezheti majd a munkámat egy gép? Feleslegessé válhatnak bizonyos szakmák?
– Igen, bizonyos szakmák meg fognak szűnni, de ettől nem kell félni. A ChatGPT annyiban okozott meglepetést, hogy úgy tűnik, kreatív feladatokat is el tud látni, tehát nem csak a kétkezi munkák veszélyeztetettek. Mégis, a történelemben eddig mindig azt láttuk, hogy ha ilyen technológiaváltás történt, akkor egyrészt megjelentek újabb szakmák, másrészt összességében kevesebbet kellett dolgozni. Például az ipari forradalom következménye nemcsak az lett, hogy gépkezelőkre is szükség lett, hanem elindult a gyermekmunka felszámolása. Az érdekes kérdés inkább, hogy milyen lesz az átmenet ideje? Ha egy természetes generációváltás alatt valósul meg, akkor a probléma szinte magától megoldódik. Viszont amennyiben nagyon hirtelen, azt kétségtelenül nehezebb lenne kezelni, és komolyabb megrázkódtatásokkal járna. Az lehet még lényeges, hogy mekkora lesz a változás kiterjedése?
