Az IoT óriási hatással lehet a klímavédelemre. Mégis hogyan? Az intelligens, hálózatba kapcsolt eszközök, legyen szó okosváros-, okosotthon- vagy akár mezőgazdasági megoldásokról, segíthetnek az energia, a víz és az erőforrások megőrzésében. IoT-eszközök bevetésével a gyártási folyamatok hatékonysága növelhető, az energiafelhasználás pedig optimalizálható. Ezek az innovációk közvetetten hozzájárulnak az erdők és a vadon élő állatok védelméhez, de egyre több olyan fejlesztéssel is találkozhatunk, amelyek elsődleges célja közvetlenül az ökoszisztéma megőrzése. Nézzük meg a legérdekesebb példákat.
Digitális erdőmentés
Az erdőtüzek és az erdőirtás nem pusztán a vadon élő állatok vagy az ott élő emberek számára jelentenek veszélyt, hanem a környezetünkre nézve is nagy mértékben károsak.
Míg az erdőirtás az éves globális szén-dioxid-kibocsátás 15 százalékát teszi ki, addig ez a szám az erdőtüzek esetében 20 százalék. Számos olyan IoT-projekt van azonban folyamatban, amelyek célja az erdőtüzek és az erdőirtás megakadályozása az olyan tevékenységek, mint például az illegális fakitermelés megállításával.
Az erdőtűz-előrejelző rendszerben elhelyezett, Bosch gyártmányú környezeti érzékelő a világ első olyan füstérzékelője, amelyik mesterséges intelligencián alapuló algoritmust használ és amelyiket erdőkben korai tűzriasztó eszközként vetnek be. Képes a tűzben felszabaduló gázokat, például a hidrogént, a szén-monoxidot és a legtöbb szénhidrogént kiszagolni. A rendszer pedig folyamatosan tanul és fejlődik.
Amíg a Bosch érzékelője lehet az erdők orra, addig a Rainforest Connection szenzorai az erdők füleiként funkcionálhatnak. A csapat régi mobiltelefonokból készít érzékelőket, amelyeket fákra erősítenek. Ez lehetővé teszi, hogy nagy távolságból figyeljék és észleljék az illegális fakitermelést. A szenzorok az illetéktelen területeken bizonyos hangokra figyelnek, mint például egy láncfűrész vagy egy nagy jármű hangja. Az észlelést követően tájékoztatják a hatóságokat, akik valós időben meg tudják állítani az illegális tevékenységet.
STOP orvvadászat
A Rainforest Connection ugyanezt az előbb említett technológiát alkalmazta az illegális orvvadászattal összefüggő hangok érzékelésére. A kulcsfontosságú vadvédelmi területeken ugyanis ennek segítségével figyelték a csapdák, a fegyverek és a járműmozgások hangját. A hatalmas, nehezen bejárható és megfigyelhető természeti területeken a vadvédelmi szervezetek mozgásérzékelő kamerákat telepítettek, amelyek sikeresen azonosították a ritka fajokat, valamint az illegális vadászat és az orvvadászat elterjedtségét és gyakoriságát.
A RAPID-projekt során (Real-time Anti-Poaching Intelligent Device, azaz valós idejű orvvadászat elleni intelligens eszköz) három hálózatba kapcsolt eszközzel szerelték fel az afrikai orrszarvúakat: kamerával, pulzusmérővel és GPS-nyomkövetővel. A megoldás teljeskörűen támogatja a természetvédőket, akik az eszközön keresztül értesítést kapnak, ha az állat bajban van, nyomon követhetik a mozgását, és hozzáférhetnek az orvvadászokról készült videófelvételekhez is. A projekt célja, hogy a jövőben más kihaló félben álló fajoknak is segítsenek.
Méhek internete
Nem csupán az erdők, de a méhek is kulcsfontosságúak az ökoszisztémák biológiai sokféleségének fenntartásában. A világ méhpopulációjában a közelmúltban bekövetkezett csökkenés komoly hatással van a környezetre, emellett pedig a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és közvetetten az egészségünkre is.
A Bee Corporation érdekes megoldást kínál a csökkenő méhcsaládok problémájára. Érzékelőjüket a kaptár belsejébe helyezve a méhészek nyomon követhetik a kaptárban uralkodó körülményeket és a méhcsalád egészségi állapotát.
”Ha a királynő egészséges, a dolgozók egyenletes hőmérsékletet tartanak a kaptárban, hogy a peték kikelhessenek. Amikor a kaptár hőmérséklete csökken, az annak a jele, hogy a dolgozók hamarosan leváltják a királynőt
– áll a vállalat honlapján. A kaptárban lévő érzékelők gyűjtik a hőmérsékletet, majd az adatokat egy felhőbe küldik, ahol egy algoritmus segítségével elemzik a hőmérsékleti mintákat és változásokat. Ha probléma merül fel, a rendszer automatikusan figyelmezteti a méhészt.
Ausztráliában a CSIRO által vezetett kutatás célja a mézelő méhek beporzásának és termelékenységének javítása volt a gazdaságokban. A szükséges adatok megszerzéséhez méhek ezreit szerelték fel apró érzékelőkkel. Ezek a rádiófrekvenciás azonosító szenzorok minden alkalommal rögzítik, ha a rovar áthalad egy adott ellenőrzőponton. Az adatok lehetővé tették a gazdák és a kutatók számára, hogy azonosítsák a méhek viselkedését befolyásoló problémákat, és olyan javító intézkedéseket hozzanak, amelyek megakadályozzák, hogy a populáció és a termények beporzása még tovább csökkenjen.
