A világháló megálmodójával beszélgettünk
Tim Berners-Lee bő harminc évvel ezelőtt a ma már részecskegyorsítójáról közismertté vált Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) dolgozott. A mérnök-informatikusnak hamar szemet szúrt, hogy egységes rendszer híján milyen nehézkes a kommunikáció a kutatók között: a különböző adatokat különböző számítógépeken tárolták, a hozzáférés így nehézkes és időigényes volt. Gondolt hát egyet, és írt egy tanulmányt arról, hogyan lehetne orvosolni a problémát. Ahogyan a briliáns ötleteknél az gyakran előfordul, főnökei először nem voltak elragadtatva tőle, ám láttak benne fantáziát. A kutató tehát csiszolgatta még egy kicsit munkáját, és nem sokkal ezután megszületett a world wide web, azaz a világháló.
A CERN nemzetközi szervezetként mindenki számára szabadon és ingyenesen elérhetővé tette a találmányt, ami nélkül ma már szinte elképzelni sem tudjuk életünket. A munka azonban nem ért véget.
Berners-Lee a Boschnak adott interjújában arról beszélt, hogy a világháló fejlesztésének egyik módja például az, hogy optimalizálják a közösségi média használatát, és ahogy az abban kezelt adatokkal bánnak. – Az emberek ráébredtek, hogy személyes adataikat felhasználja a rendszer, és ezt a rendszert pedig arra használják, hogy manipuláljanak – figyelmeztetett a „világháló atyja”.
”A megoldás egyszerű, az internet egy részét meg kell változtatni és újra kell formálni. – Szeretném, ha az emberek építenének egy olyan rendszert, amelyben többé-kevésbé közös nevezőre juthatnánk kapcsolatban, hogy mi igaz a világban – festette le az internet jövőjét.
Tim Berners-Lee, a világháló megálmodója
A tudós úgy vélte, hogy ahogyan az internet is nyitott, ingyenes és bárki számára elérhető, úgy a dolgok internetének (IoT) is ilyennek kellene lennie.
Lelkes várakozással tekint az átalakulására, ahogy az információ hálózatából (Web 1.0) az emberek hálózata (Web 2.0, a közösségi média) majd most a dolgok hálózata (Web 3.0, IoT) lesz. Szerinte mivel az IoT veleje éppen az automatizálás, ezért különösen fontos, hogy bármilyen kütyüt is vegyünk, azok együtt tudjanak működni. Erre már csak azért is szükség van, mert az IoT eszközök elterjedtsége robbanásszerűen növekszik.
2020-ban 20 milliárd darab
egymáshoz kapcsolódó eszköz az egész világon (Statista 2020)
Ez a szám a 2018-as adatokhoz képest majdnem megduplázódott, az elmúlt évtizedben pedig húszszorosára nőtt.
Berners-Lee a jövő internetére váró kihívásként azt fogalmazta meg, hogy a web unalmassá és szűkké vált sokak számára, mert minden idejüket egyetlen közösségi hálózaton töltik. A másik problémaként a személyes adatok védelmét említette. A kutató már többször csalódottságát fejezte ki amiatt, amiért az emberek a világhálót többé nem információszerzésre, kommunikációra használják, hanem például manipulációra, egymás támadására. Különösen érzékeny területként említette a gyűlöletbeszéd és a szólásszabadság határának meghatározását.
”Láthattuk, hogy micsoda csodálatos dolgokhoz vezethet az, ha az embereknek megteremtjük a lehetőséget, hogy kommunikáljanak. Ugyanakkor ugyanez nagyon bántó dolgokhoz is vezethet. Ezért a jó találmány az, ami jót tesz az emberiségnek és ajándék a társadalomnak.
Tim Berners-Lee,a világháló megálmodója
Solid platform – a világháló decentralizációja
A kutató ennek szellemében nem pihen, most éppen egy Solid (Social Linked Data) nevű rendszeren dolgozik. Elmondása alapján ennek lényege, hogy az adatokat többé ne egyes vállalatok– például a Google, az Amazon– tárolják, még akkor sem, ha éppen az ő programjaikat használjuk. Ehelyett mindenki maga dönthetne arról, hol tárolja az adatait, ezáltal saját belátása szerint rendelkezhetne arról is, hogy ki fér ezekhez hozzá és mire használja fel. Mi több, a modell arra is lehetőséget nyújtana, hogy bárki új alkalmazásokat fejlesszen ki.
A Tim Berners-Lee interjú teljes hosszában
Tim Berners-Lee, 64 éves
CTO, professzor a Massachusettsi Műszaki Egyetemen
„Az életben megannyi különböző területet át kell látni, hogy a köztük lévő összefüggést felhasználva valami új, izgalmasat teremts.”
Tim Berners-Lee találta fel a HTML (Hypertext Markup Language) programozási nyelvet és a World Wide Webet, azaz a világhálót 1989-ben, mikor informatikus mérnökként dolgozott a genfi CERN-ben. Ma a World Wide Web Konzorcium (W3C) igazgatója, valamint professzor a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) és 2016 óta az Oxfordi Egyetemen.
