Emlékeznek arra a jelenetre a Vissza a jövőbe 2-ből, mikor a jövőből érkező „Doki” egy adag szeméttel tankolja fel híres időutazó járgányát, a felturbózott DeLoreant? Jellemző, hogy 1989-ben, mikor a film forgalomba került, még valahogy így képzelték el a következő évtizedeket: hulladékkal működő repülő autókkal. Ehhez képest még mindig a földön járunk és javában füstölnek a kipufogók.
Azért ne legyünk igazságtalanok a forgatókönyvírókkal! Ha a repülő autók – melyek egyébként a sci-fik gyakori szereplői – ideje még nem is jött el, és az önvezető járműveket sem látták jönni, azért a hagyományos üzemanyagokat már valóban le lehetne cserélni. Rá is férne a világra. A legfrissebb jelentések szerint az idei évben bocsátottuk ki a legtöbb széndioxidot, összességében 37,1 milliárd tonnát. Hogy ennek mekkora részét adják a gépjárművek, nehéz megmondani. Európában nagyjából 15 százalékosra becsülik a személyautók és tehergépjárművek által kipufogott CO2 arányát, és ugyan az elektromos autók száma egyre nő, még mindig csak a gépkocsik kevesebb, mint 1,5 százalékát adják. Ugyanakkor például Kínában vagy Indiában, ahol még magasabb a szénüzemű erőművek, viszont még alacsonyabb az elektromos autók száma, az arány eltérő lehet. Egy azonban biztos, az autók még mindig túl sokat füstölnek.
Pedig a szén-dioxid kibocsátáson nem kizárólag az elektromos meghajtással lehet spórolni. Hiszen minél okosabb egy jármű, annál takarékosabb is. Például ha a sofőr kevesebb időt tölt a dugóban, mert a rendszer segít neki elkerülni, vagy parkolóhely keresésével, miután célirányosan a szabad helyhez irányítják, értelemszerűen kevesebb üzemanyagot is fogyaszt.
Már egy négy évvel ezelőtti tanulmány is úgy számolt, hogy csupán az Egyesült Államokban – ahol 2016-os statisztikák 268,8 millió autót tartottak nyilván – 420 millió hordó olajat, avagy 70 millió tonna kibocsátott szén-dioxidot lehetne megspórolni tíz év alatt mindössze annyival, hogy a járművek tudnak kommunikálni egymással.
Mi több, az okos autókkal nem csupán a környezetet, de saját pénztárcánkat is óvjuk. Egy idei felmérés szerint, amely szintén Amerikát vette górcső alá, az okos technológiák akár évi 6,2 milliárd dollárt is spórolhatnak. Mivel országonként óriási eltérések lehetnek az üzemanyag árában, az amerikai példából a legfontosabb, hogy a becslések szerint végül 6-23 százalékkal több benzinpénz maradhat az okos technológiával felvértezett autót vezető sofőrök zsebében.
Akad persze, akinek az első kérdése az új verdával kapcsolatban, hogy „mennyit zabál a kicsike”? Vannak, akiknek fontosabba lőerő és végsebesség fontosabb, mint a szén-dioxid kibocsátás. Az okos technológiák azonban számukra sem haszontalanok. A hálózatba kapcsolt járműveket például sokkal nehezebb ellopni. A Bosch kifejlesztett egy olyan rendszert, amely érzékeli, ha a járművet elmozdítják a parkolójából, és azonnal értesíti a tulajdonost a mozgásról. Ha kiderül, hogy lopás történik: a jármű helyzete pontosan meghatározható, és azonnal továbbítható a rendőrségnek.
A sofőr biztonságát sem csak a biztonsági öv vagy a légzsákok szavatolják, hanem már olyan rendszerek is, melyek akár a baleset elkerülésében is segítenek. Egy, a sáv elhagyására figyelmeztető rendszer például egyes becslések szerint akár harmadával is csökkentheti a közúti balesetek számát. A Bosch számításai szerint a Németországban halálos áldozattal járó motorkerékpáros balesetek egyharmada elkerülhető lenne, ha a járművek hálózatba lennének kapcsolva.
Az okos járművek célja tehát koránt sem csak annyi, hogy még kényelmesebbé tegyék utazásainkat. Közben életünket és a jövő generáció életét is óvják, ráadásul még a pénztárcánkat is kímélik.
Hogy Marty McFly mit látna, ha most utazna előre harminc évet az időben? Repülő autókat aligha. De remélhetőleg hálózatba kapcsolt, önvezető elektromos járgányokat annál többet, amelyek között még cikázna egy-egy „old timer” kipufogós csodabogár.
