Az űrkutatás generálta több hétköznapi eszközünk kifejlesztését
Mik azok a felfújható űrhotelek? A holdfaluban is vannak utcák? Milyen sebességgel száguldozik az űrben egy űrhajós által elhagyott egyszerű csavarhúzó? Hogyan tervezik a Föld körül keringő szemétgyűrűt megsemmisíteni? A legtöbb űrrakéta tényleg egyszer használatos? Hogyan forradalmasította Musk Falcon rakétasorozata az űrtevékenységet? Mikor és hogyan jut el az ember a Marsra? Ha nem tudjuk, mi a különbség az űrkutatás és az űrtevékenység között, milyen NASA fejlesztések jutottak el a hétköznapi életünkbe vagy épp létezik-e hozzánk hasonló kommunikálni képes civilizáció, nem elég megnéznünk a Függetlenség napja 1. és 2. részét.
Talán nem mindenkinek egyértelmű az az információ, hogy első és egyetlen magyar űrhajósunknak, Farkas Bertalannak köszönhetjük sok más mellett a sugárdózismérés feltalálásában való közreműködését. A Szaljut-6 fedélzetén ő volt az, aki napi szinten használta azt a magyar kutatók által, a világon elsőként 1980-ban kifejlesztett eszközt (név szerint: Pille), mely személyre szabottan képes mérni az űrhajósok kozmikus sugárterhelését. A Pillét később könnyű hordozhatósága miatt nemcsak az űrállomásokon, hanem atomerőművekben is alkalmazták a környezet sugárzásának meghatározására. Ha Musk és Branson nagyszabású jövőbeli bolygóközi utazásaira gondolunk, ez azért is kiemelkedően fontos, mert amíg a Földön maga a légkör és a Van-Allen öv (földkörüli sugárzási övezet) egyfajta védőpajzsként funkcionálnak, az űrben a Hold vagy épp a Mars felé repülve hatalmas sugárterhelésnek lennénk kitéve.
Amíg 1957-ben a Szputnyik indítása jelentette az űrkutatásban az első nagy ugrást, az azóta eltelt időben több mint 8000 eszközt juttattunk az intergalaktikus térbe. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen készült 5 centiméteres kocka alakú műhold, a Smog-1 pedig azt igazolja, hogy a magyar kreatív gondolkodóknak igenis helyük van a globális célok formálásában. A NASA-projektjeiben kiemelkedően fontos szerepet játszik az orvostudomány és a gyógyszeripar, az űrkutatás számára kifejlesztett eszközök vagy technológiák előbb-utóbb megjelennek hétköznapi életünkben is. Például nem is gondolnánk, hogy a mindenki zsebében ott lapuló okostelefonba beépített kamerát a NASA fejlesztette ki azért, hogy az űrhajósok számára a világűrban is elérhető legyen egy olyan képalkotási rendszer, amivel rögzíteni tudják az eseményeket.
Smog-1, kép forrása: bme.hu
Egy másik, egészségügyi jellegű dilemmát az jelenti, hogy a Földön alkalmazott gyógyszerek nem nyújtanak védelmet az űrben, ugyanis a Föld légteréből kikerülve elveszítik a szavatossági idejüket. Ez alapján felmerülhetnek bennünk azok a kérdések, hogyan állítható elő a világűrben is ható orvosság, mi a megoldás az elegendő élelmiszerellátásra, sőt tovább megyünk: az erre irányuló kutatások hogyan támogatják és viszik előre az éhezés világszintű csökkentését. Az egészségvédelmi faktor csak egy kis szelete annak, amit a társadalmi, jogi és etikai szempontok mellett figyelembe kell venni az űrrepülés során.
„Mi nem azért megyünk a Holdra, mert könnyű. Hanem azért, mert nehéz.” – mondta Kennedy a Hold-programról és ennek a kijelentésnek köszönhetően 1969-ben újabb mérföldkőhöz ért az embersiég. Az azóta eltelt több mint 50 évben már nemcsak a Holdat, hanem a Marsot is megcélozták többen több ízben. Napjainkban pedig Elon Musk Falcon rakétasorozatával forradalmasította az űrtevékenységet: rakétáit ugyanis újrahasználatosra terveztette. Nem is beszélve a Virgin Galactic szuperszónikus utasszállító megálmodójáról, Richard Bransonról, akinek tervezett utazásaira az első 1000 jegyet már el is adták, bármikor is kerüljön rájuk sor. A nagyívű elképzelések nemzetközi összefogást sürgettek. Miután az űrrepülőgép programot, az Orion-küldetést 2011-ben leállították, az USA vezetésével egy újabb nemzetközi koncepció jött létre, a Lunar Gateway (Hold Átjáró), melynek célja egy olyan nemzetközi űrállomás építése, ami a Hold körül kering. Jóllehet a Hold sötét oldalát nem ismerjük, Kína máris megkezdte az erre vonatkozó kutatásait. Válaszként globális egyezmény született a világűr békés célú felhasználására vonatkozóan.
”Ha meg tudjuk érteni azt, hogyan alakulhatott ki az élet más bolygókon és ott mi történhetett, segíthet megérteni földi életünket.
Bacsárdi László
Az élet nyomait szüntelenül keresve a legfrissebb kutatásokból fény derül arra, hogy foszfint találtak a Vénuszon. Ezt az eddig csak a Földön észlelt vegyületet a foszfor feldolgozása során olyan mikrobák termelik, amelyek képesek életben maradni oxigénmentes környezetben is, így a Vénusz légkörében magas koncetrációban jelen lévő foszfin élő organizmusok jelenlétére utalhat. Azzal, hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben, hogyan és kik keresik a földönkívüli értelmes technikai civilizációt, a SETI-kutatás (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) foglalkozik.
Most pedig helyezkedjenek el kényelmesen és hallgassák meg Bacsárdi Lászlóval, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) alelnöke, a BME Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék docensével készült beszélgetésünket a RE:FACT Podcast negyedik adásában.
Szárnyaljanak velünk a Holdig vagy a Marsig és vissza!
