Minden évben országnyi erdőségek válnak a tüzek martalékává. Okos megoldásokkal a természeti katasztrófák is megelőzhetők lennének. Hogyan?
Mintha marsbéli tájon járna az ember, narancssárgába, sőt olykor vörösbe borult az ég szeptemberben San Fransisco és környéke fölött. Nem az apokalipszis jött el, csak az Egyesült Államok nyugati partján tomboló erdőtüzek miatt kialakult füstön és hamun nem tudott átjutni a napfény.
Az ijesztő látványnál is lényegesebb szempont volt a jelenség egészségre gyakorolt hatása. A hatóságok ugyan igyekeztek mindenkit megnyugtatni, hogy a légmozgások miatt a füst a légkör felső rétegeiben összpontosul, a levegő azért nem volt éppen kristálytiszta. A levegőminőséget ellenőrző Bosch AIR „jóllétérzékelőket” San Fransisco-ban bizonyára alaposan megdolgoztatták ezekben a napokban…
A tengerentúlon 2020-ban különösen pusztító volt az erdőtűz szezon, több mint 17 ezer négyzetkilométert, bő egyötödnyi Magyarországot érintett a természeti csapás. És ez csak az Egyesült Államok. Lángolt a dzsungel Brazíliában, a fenyvesek Szibériában, a bozótosok Ausztráliában, továbbá lángolt az erdő Portugáliában, Görögországban, és még megannyi helyen a világban…
Ez volna a természet rendje?
Erdőtüzek mindig is voltak és lesznek is: ez a természet rendje. Azonban hogy hol, mekkorák, és milyen következményekkel, arra azért nagyon is van hatása az embereknek. Az egyik ilyen emberi tényező a felelőtlenség: az egyik legpusztítóbb amerikai gócpont például úgy keletkezett, hogy egy szabadban rendezett babaváró bulin balul sült el a tűzijáték. A másik, a már sokszor hangoztatott klímaváltozásra gyakorolt személyes, emberi hatásunk: minden nap, mindannyian tehetünk ellene, az Amazonastól egészen Magyarországig.
A fák internete
Az erdőtüzek elleni harcban már eddig is jelentős szerepet játszottak a korszerű technológiai megoldások. A műholdképek például segítettek detektálni a fellobbanó lángokat. A gond ezzel csupán az, hogy az első parázstól az űrből is látható füstfelhők kialakulásáig akár hosszú órák, még napok is eltelhetnek. Márpedig akárcsak a városi környezetben, ilyenkor is az idő a legértékesebb.
Felgyorsíthatja az oltást, ha a tüzet felgyulladásának helyén azonnal észlelik – ehhez azonban helyben kihelyezett szenzorokra van szükség.
A fákra telepített érzékelők figyelhetik mindenekelőtt a hőmérséklet-változást, a levegőminőséget, a páratartalmat, amelyekből azonnal, már elszabadulása előtt következtethetnek a tűzre. A hálózatba kötött eszközök egymással is kommunikálhatnak, a „fák internete” így a terjedés irányát és sebességét is pontosan jelezheti. A rendszer akár automatizálható, a tűzoltóságra is beköthető, hogy lánglovagokat üzenetben figyelmeztesse a kibontakozó fenyegetésre.
Megérné az erőfeszítés?
Egy óriási kiterjedésű erdőségeket okosítani nem olcsó mulatság! Valóban. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy az erdőtüzek minden évben dollár milliárdokba kerülnek, nem beszélve a kiontott szén-dioxidról, valamint az elpusztuló vadállományról és odavesző emberéletekről, a befektetés máris nem tűnik olyan jelentősnek. Főként, hogy természetesen nem kell, hogy minden fára okos szenzor kerüljön, elég csupán egyes területeket lefedni. Az energiaigény pedig fedezhető napelemekkel.
Okoserdészet
A tűzjelzés a rendszer csupán egyik feladata. Az érzékelők figyelhetik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a levegőminőséget, de akár a talaj nedvességtartalmát, a fa növekedésének ütemét, sőt a növényi betegségeket és terjedésüket is. Ezzel az erdészet ugyanolyan értékes adatokhoz juthat, mint amilyeneket a mezőgazdaságban a Bosch innovatív megoldásai már hatékonyan hasznosítanak.
Hogy fékezhető meg egy kártevő elszaporodása? Melyik erdőterületet érdemes kivágni? Melyik fa végzi tüzelőként a kandallónkban, melyik bútorként nappalinkban, és melyik nemes hangszerként egy zenész értő kezeiben? Ezekre a kérdésekre is mind választ adhat egy okosfa.
