Nehéz a cowboyok élete. Igaz manapság már nem a pisztolypárbajok miatt, hanem mert nagyon sok munka van a csordával. Tudniillik a jószágot nem elég csak kihajtani, hogy legelésszen. A nap végén össze is kell terelni őket, előkeríteni a kalandosabb lelkű elkószált egyedeket, aztán szénát vetni eléjük, vizet önteni a vájúba, és persze megvizsgálni az egészségüket.
Hogy terhet vegyen le a cowboyok válláról, a Kentucky Egyetem egy kísérletében azt vizsgálta, hogyan segíthetnének a drónok a rengeteg feladat elvégzésében. Arról már mi is írtunk, hogy a „csorda hálózatba kapcsolásával”, avagy a tehenek internetével miképpen figyelhető meg az állatok egészsége belülről. A kutatók pedig arra voltak kíváncsiak, hogyan tehetnék meg ugyanezt kívülről, a magasból?
Arcfelismerő, teheneknek
Hogy szemmel tarthassák a legelőt és a jószágokat, először is azt a problémát kellett megoldani, hogyan azonosítsák az egyedeket. Az olyan hagyományos módszereknél, mint például a füljelző, azzal szembesültek, hogy az nem túl megbízható, mert elég gyakran leesik. A rádiófrekvenciás azonosítókat pedig túl költségesnek ítélték.
Emiatt inkább az arcfelismerő, – pontosabban szarvasmarhákról lévén szó, pofafelismerő – rendszer mellett döntöttek.
Egy szarvasmarha esetében ugyanis például az orr formája ugyanolyan egyedi lehet, mint az embereknél az ujjlenyomat. A gondot csak az jelenti, hogy elég egy kis sár, hogy a szoftver máris összezavarodjon. Ezért a Kentucky Egyetemen olyan algoritmust fejlesztenek, amely először is mesterséges intelligencia segítségével, több száz tehén képéről „tanulja meg”, hogy néz ki egyáltalán az állat. Ezután a drónok egyszerre, több pozícióból, egymással együttműködve fotókat készítenek a csordáról.
Az így keletkezett 3D-modellből már szemmel tarthatják a jószágokat, megbecsülhetik súlyukat és magasságukat, követhetik gyarapodásukat vagy akár napi aktivitásukat, de még a szemmel látható fizikai betegségeket is azonnal kiszúrják.
Ha pedig bármilyen problémát – például elkószált vagy beteg állatot, ledőlt kerítést – találnak, azonnal értesítik a gazdát.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit szólnak „pásztoraikhoz” a szarvasmarhák? Nos, a vizsgálat szerint egészen jól viselik őket. A tudósok még tesztelik, mi az a magasság, ahonnan még elég jó minőségű képeket tudnak készíteni a csordáról, de a gépek nem zavarják meg az állatokat.
„Olyan 6–9 méterre is lehetünk, de egyáltalán nem érdekli őket”
– magyarázta Michael Sama, a Kentucky Egyetem kutatója. Hozzátette, úgy tűnik, hogy idővel az állatok is hozzászoknak a körülöttük repkedő drónokhoz.
Pásztorkutyák helyett
Más kísérletekben a drónok nem a cowboyok, hanem a pásztorkutyák szerepét vették át. Új-Zélandon olyan modelleket vetettek be, melyek képesek hangokat rögzíteni, és élethűen visszajátszani azt – akár még az ugatást is.
A tapasztalatok ígéretesek: kiderült, hogy a drónok hatékonyabbak és gyorsabbak, a legeldugottabb helyekre is könnyedén eljutnak, sőt a repülő masinákra olykor még jobban „hallgatnak” a tapasztaltabb jószágok, akik a kutyákkal már összebarátkoztak.
Terelőkutyákban egyébként Magyarország igazi nagyhatalom; a kilenc magyar kutyafajta közül öt – a komondor, a kuvasz, a mudi, a puli és a pumi – ilyen. Legismertebb közülük talán a fürtös szőrű puli, a fajta még a Meta tulajdonosának, Mark Zuckerbergnek is elrabolta a szívét. Fehér bundájú puliját, – akit ugyan nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban vásárolt – Beast (Bestia) névre keresztelte, és gyakran feltűnik a Facebook-vezér oldalán.
Habár a terelőkutyák egyre gyakrabban házi kedvencek, és nem munkatársak, azért a gazdaságokban napjainkig jó hasznukat veszik.
Azért a gazdák is siettek leszögezni, hogy a pásztorkutyák helyét a gépek soha nem vehetik át teljesen.
Hiszen a drónokat a helyszínre kell vinni, az akkumulátoraik lemerülnek, és a rossz idővel is meggyűlik a bajuk. Ráadásul találkozáskor nem örülnek úgy, mint az ember legjobb barátja.
