Mostanában legtöbbször csak álmodozunk a hóról és a jégről, az Antarktiszon azonban télen akár mínusz 70 fokot is mérhetnek, a szél több, mint 300 km/órás sebességgel is száguldhat, a kontinensen a legnagyobb jégvastagság több mint 4500 méter, a kutatások szerint pedig majd 200 millió hordó kőolaj található alatta. Jóllehet sem a kontinenst, sem a rajta, vagy épp alatta található természeti kincseket egyetlen ország sem birtokolhatja (Antarktisz-egyezmény, 1961. június 23.), mégis találunk itt szép számban kutatóállomásokat. A kontinensen dolgozó közel 1000 kutatón kívül, a halak és fókák mellett a hét ott élő pingvinfaj közül csak a császárpingvin képes teljes életét a kontinensen tölteni.
Az egyezmény, melyet 47 ország közül Magyarország is aláírt, 2048-ig tiltja az ásványi anyagok kitermelését az Antarktiszon. Ennek ellenére – a területek nagyságát figyelembe véve csökkenő sorrendben – Ausztrália, az Egyesült Királyság, Argentína, Norvégia, Új-Zéland, Chile és Franciaország nyújtotta be igényét a kontinens bizonyos területeire. Bár ezeket a követeléseket a nemzetközi jog nem ismeri el, az említett hét országon túl 30 állam, közöttük az USA, Japán, Kína, Finnország, Románia, India, Csehország, Németország vagy épp Oroszország működtet nyári, vagy egész éves kutatóállomásokat a földrészen, természetesen mindezt az egyezmény rendkívül szigorú feltételeinek betartása mellett.
Hogyan néz ki napjainkban egy kutatóállomás az örök hó birodalmában? Mutatjuk!
A forma szentesíti az eszközt
A britek 1902-ben építették az első állandó építményüket az Antarktiszon, amikor a 27 fős legénységgel zátonyra futott a hajójuk. Sir Ernest Shackleton (akinek a módszeréről könyv is készült) vezetésével két évvel a hajótörés után mindannyian épségben térhettek haza. Elveit és stratégiáját a mai napig alkalmazzák a vezetéselméletben és a krízismenedzsmentben. A könyvben konkrét példákon keresztül ismerhetjük meg Shackleton módszereit: milyen egy vérbeli vezető, hogyan hozhatja ki a munkatársaiból a legjobbat, hogyan toborozzon és kovácsoljon sikeres és válságálló csapatot. A követők illusztris táborához tartoznak például az Egyesült Államok haditengerészetéért felelős minisztere, illetve az Apollo-13 parancsoka is.
Az Antarktisz történetének következő nagy mérföldkövét jelentette, amikor az Egyesült Királyság 1956-ban megkezdte a Halley kutatóállomás építését. Az évek során a hó és a jég többször is lerombolta, tönkretette az állomást, így szinte mindig az alapoktól kellett elkezdeni az építkezést. 2005-ben, amikor már hatodszorra indították újra a projektet, teljesen más megközelítésbe helyezték a tervezést és a munkálatokat. A megbízó British Antarctic Survey céljai között szerepelt, hogy az épületkomplexum ne csak ellenálljon a legextrémebb jég- és hóviszonyoknak, de az egyes épületelemek cserélhetők, mozgathatók legyenek, s mindezt az energiahatékonysági, a víz- és hulladékkezelési szabályozások és előírások figyelembe vételével együtt érjék el. A Halley VI állomás tervezését és kivitelezését végül két cég nyerte el: az AECOM és a Hugh Broughton Architects. A hernyószerű építmények formája arra hivatott, hogy a hó ne tudja ellepni azokat, hidraulikus lábai fel- és lemozgathatók, hogy a változó hóvastagság ne tudja betemetni. A lábakat azért rögzítették nagyméretű sítalpakra, hogy az állomás könnyebben vontatható legyen, ha a Brunt jégpolc adott partszakasza töredezni kezd. Az állomáson mára már többek között a globális felmelegedés és a változó mágneses mező jégolvadást befolyásoló hatásait is vizsgálják. A megfigyelőállomások, a szálláshelyek, tárolók és raktárak mellett közösségi terek, sőt egy zöldségeskert és mászófal is helyetkaptak.
A brazilok által épített és fenntartott Comandante Ferraz kutatóállomásról első látásra meg nem mondjuk, hogy nem egy butik hotelről, vagy épp egy múzeumról van szó. A 17 kutatólaboratóriumot és a kiszolgáló helyiségeket rejtő blokkokat úgy tervezték, hogy a környezetre csak minimális terhelést gyakoroljanak. Találhatunk benne videó- és előadótermet, nappalit, könyvtárt, sőt egy minipanziót is. Napelemek, fotovoltaikus panelek és 8 szélturbina segíti a működtetését.
Forrás: https://www.estudio41.com.br
A brazil kutatóállomáson is túlszárnyal a belga Princess Elisabeth Antarctica, hiszen amellett hogy egyáltalán nincs CO2-kibocsátása, az összes energiát a napfény és a szél energiájából nyeri. A különleges fa és fém ötvözte szerkezetben a Föld legzordabb körülményei ellenére sincs fűtőberendezés: 408 napelem és 9 szélturbina gondoskodik az áramellátásról. 24 m² napkollektor támogatja a melegvíz készítését, a hatalmas mennyiségű hótömeg a vízellátást biztosítja, sőt a szennyvizet tisztítás után újrahasznosítják. Az örök jég birodalmában is bebizonyították, hogy egy passzívháznak bárhol a Földön van létjogosultsága. Az állomás 40 km-es körzetében 45 GPS-érzékelőt helyeztek el, amelyek hosszú élettartamú akkumulátorokkal működnek, és az állomás két antennáján keresztül alacsony fogyasztású hálózathoz csatlakoztatták ezeket azért, hogy az ott dolgozók a klímaváltozás kutatására koncentrálhassak: vizsgálják, hogy miért változik a jégtakaró vastagsága, hogyan hatnak az UV-A és UV-B sugarak az ózonrétegre, hogyan változik a Föld geomágneses mezeje és mindez hogyan hat az éghajlatra, a gleccserekre vagy épp a tengeri áramlatokra.
Forrás: http://www.antarcticstation.org/
Ismeretlen tengeráramlatokon
A Göteborgi Egyetem kutatásából kiderül, hogy az Antarktisz jégtakarója alatti tengeráramlatok feltérképezésére fókákat vetettek be. A fókákra vedlést követően kerül fel egy mérőműszer, amely folyamatosan gyűjti az adatokat, mialatt az állat a víz és a jég birodalmában tartózkodik. Amikor újra visszatér a felszínre, a rádióadó a gyűjtött adatokat egy műholdon keresztül automatikusan továbbítja a kutatóknak. A vizsgálatokból nemcsak az eddig ismeretlen tengeráramlatok mozgására, a víz hőmérsékletére és a benne lévő tápanyagokra vonatkozóan sikerült újabb információkat szerezni (ezzel is még inkább megérteni az óceán energiáit), hanem a fókák viselkedéséről is.
Olyan merülő robotjárműveket is bevetettek, amelyek szintén műholdas kapcsolattal rendelkeznek és az Antarktiszon valamint a körülötte mozgó, ismeretlen 18 km2 jég mozgását hivatottak megfigyelni. Olyan kulcsfontosságú értékeket mérnek, mint például a széndioxid-kibocsátás vagy a légkör és a jég cseréjének változása. Távvezérléssel ezek a járművek olyan elhagyatott helyekre is eljutnak, ahonnan eddig a tudósoknak nem sikerült információkat gyűjteniük, így a tenger áramlatainak változásából globális éghajlati és ökológiai adatokra is tudnak következtetni.
Filmajánló
Azoknak, akik a fent leírtaknak köszönhetően még több időt töltenének a hó birodalmában, következzen egy filmajánló, amelynek a magyarországi bemutatását a koronavírus-járvány sajnos elmosta, azonban most elérhető az HBO GO kínálatában. A két Oscar-díjas Cate Blanchett főszereplésével készült kitalált történetben csodálatos képeket láthatunk az Antarktiszról, az utolsó képsorokban pedig a Halley VI kutatóállomás tervezésébe is bekukkanthatunk.
