Hogyan érkezik meg egy Magyarországról küldött e-mail a világ másik pontjára másodpercek alatt? Hogyan lehetséges valós időben videókonferenciát tartani a Föld egymástól több ezer kilométernyire fekvő helyein? A globális kommunikációt tenger alatti kábelek kiterjedt hálózata teszi lehetővé. A világon közlekedő összes adat (köztük hívások, honlapok adatai, pénzügyi tranzakciók) több mint 95 százaléka ezeken keresztül halad, derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.
Jelenleg több mint 600 aktív és tervezett tenger alatti kábel van a Földön. Teljes hosszuk több mint 1,48 millió kilométert tesz ki, ami nagyjából megegyezik a Nap átmérőjével.
Nehéz elképzelni, hogy fest egy ilyen kábel, pedig nagyjából olyanok, mint egy vastagabb kerti locsolócső. Mint ahogyan az elemzésből kiderül: a tenger alatti kábelek több optikai szálat tartalmaznak. Ezek nagyjából egy emberi hajszálnyi átmérőjű üveg- vagy műanyag szálak, amelyek fényjelek segítségével szállítanak nagy mennyiségű adatot óriási távolságokra, minimális veszteséggel. Az összekötegelt szálakat védőrétegek burkolják, melyeket úgy terveztek, hogy ellenálljanak a zord tenger alatti környezetnek, így a nyomásnak, a kopásnak, valamint, amennyire lehetséges, a halászati tevékenységek vagy a hajók horgonyai által okozott esetleges sérüléseknek.
Habár a műholdas kommunikáció is egyre terjed, ezek nélkül a kábelek nélkül az internet nem működne úgy, ahogyan ma ismerjük. Forrás: www.submarinecablemap.com
Két legyet egy csapásra
Ugyanakkor felmerül a kérdés: mi lenne, ha ezt a kiterjedt hálózatot más célokra is felhasználnánk? Az EOS tudományos magazin riportja szerint a tudósok egy olyan módszeren dolgoznak, mellyel a kábelek, pontosabban a rajtuk elhelyezett erősítők felokosíthatók lennének.
A tervek szerint az óceánok alatt futó vezetékeket szenzorokkal szerelnék fel, melyek figyelik:
- a hőmérsékletet,
- a nyomást,
- a szeizmikus aktivitást és
- a hangokat.
Kulcsszerepük lehetne például a földrengések és a cunamik előrejelzésében, ezek a rendszerek kevés kivételtől eltekintve ugyanis jelenleg a szárazföldön találhatók.
Márpedig természeti katasztrófák esetén, ha minél előbb észlelik, annál jobban fel lehet ezekre készülni. Ehhez pedig az kell, hogy a szenzor a lehető legközelebb legyen a bekövetkező eseményekhez. A kutatók elismerték, hogy a kábelek okosítása nem olcsó: egy hagyományos tenger alatti kábel kilométerenként körülbelül 64 ezer dollárba (kb. 22 millió forintba) kerül. Viszont nem árt figyelembe venni azt az értéket, hogy hány megmentett életet jelenthetne a beruházás.
Ráadásul a szenzorokat további megfigyelésekre is be lehetne vetni. Ilyenek között említették:
- az áramlások feltérképezését,
- a vízszint alakulását
- vagy a klímaváltozás elleni küzdelmet.
A problémát nem is annyira a költségek, hanem inkább a környezeti kihívások jelentik. A kábelek olykor komoly mélységben húzódnak, a szenzorokat pedig nem arra tervezték, hogy hosszabb időt kibírjanak a tengerfenéken.
Portugália az első fecske
Mindenesetre a tervek szerint 2026 után tesztelhetik az elképzelést Portugáliában.
A Lisszabon – Azori-szigetek – Madeira-szigetek háromszögben, több mint 300 kilométer hosszan okosítják fel a kommunikációs kábeleket, ami nem csupán Portugáliának, hanem az egész térségnek sokat jelenthet a földrengések előrejelzésében.
