Sakktáblaszerű utcahálók, funkcionális parkolóházak, monumentális felhőkarcolók: a világ nagyvárosait hagyományosan férfiak tervezték és építették mindannyiunk számára. Node, milyen az, amikor más csoportok is részt vesznek a várostervezésben? A barcelonai városvezetés például, amelynek élén Adda Colau polgármester áll, teret engedett a várostervezésben olyan női tervezőknek és női csoportoknak, akik szemléletmódjuk vagy érintettségük okán könnyebben reagálnak az idősek, a gyermekek, valamint más sérülékeny csoportok egyéni és közösségi igényeire.
Monumentális, racionális és funkcionális – várostervezés férfimódra
Katherine Briconnet francia építész a 15. században a Loire-völgy egyik csodálatos kastélyának tervezője volt. Ettől a példától eltekintve a nők mindössze a 19. századtól kezdve kaptak lehetőséget arra, hogy építészként is kamatoztassák képességeiket és hatással lehessenek a városok életére.
Észak-Amerikában Mary Louisa Page volt az első nő, aki 1879-ben építészi diplomát kapott, rajta kívül Margaret Hicks számított úttörőnek, aki elsőként tehette közzé építészeti lapban egyik tervrajzát. 1972-ig azonban számos amerikai építészeti szakiskola egyáltalán nem engedte, hogy nők is az iskolapadjaikba üljenek. A világ más részein sem volt jobb a helyzet, sőt Nagy-Britanniában a legújabb statisztikák szerint az építészet terén alkotó nők száma 2009 és 2011 között 28 százalékról 21 százalékra csökkent.
Szerencsére dolgoznak azonban világhírű építésznők, akik segítenek öregbíteni a női építészek jó hírét és megnyitják a kapukat a jövő tervezőnői előtt. Zaha Hadid például, aki 2004-ben elnyerte az építészeti Nobel-díjként számon tartott Pritzker-díjat, számos épülettervével beírta magát a legjobbak közé. Híres munkái közé tartozik a kínai kuangcsoui operaház és a londoni olimpiára épített vízi központ, a London Aquatics Centre. Hadid első hídja, a zaragozai Ebro folyót átívelő, 280 méter széles, üvegszálból és vasbetonból készült építmény, amelyet a 2008-as Zaragoza Expo alkalmából építettek, ugyancsak lenyűgöző.
Ennek ellenére a hagyományosan férfiak uralta szektor a metropoliszoktól kezdve a legkisebb városokig számos helyen azt eredményezte, hogy sok más csoport mellett többnyire a női szempontok is kiszorultak a várostervezés homlokteréből. A női nézőpont beemelése a várostervezésbe azért nagyon hasznos, mert saját tapasztalataikat is beépíthetik a munkájukba, például könnyebben elképzelhetik, mire van szüksége egy alacsonyabb embernek, egy terhes anyának vagy egy fiatal lánynak, aki nem érzi biztonságban magát sötétedés után, sőt ezekre a kihívásokra felhívhatják férfi kollégáik figyelmét is.
”A nők nagyobb érzékenységgel közelíthetnek olyan kérdések felé, milyen lehet valamilyen téren kiszolgáltatottnak lenni.
Liane Hartley,Urbanistas női várostervezői hálózat alapítója
Várostervező nők: kevesebb autó, több pad és nyilvános WC
Az egyik legfejlettebb okosvárosnak számító metropolisz, Barcelona, nemrég számos női várostervezővel közösen olyan elemekkel igyekszik kiegészíteni a városi utcákat, amelyek a nők, kisgyermekes családok, az idősek és a különféle betegségekben szenvedők számára is élhetőbbé teszik az urbánus tereket.
Sara Ortiz, a Barcelonában tevékenykedő Punt 6 várostervező kollektíva tagja szerint például a nőknek fiziológiai okokból többször kell mosdóba menniük. Kutatások pedig megerősítik azt is, hogy a nők mintegy háromszor annyi időt töltenek a mellékhelyiségben, mint a férfiak, sőt ők kevesebb helyet igényelnek kisdolgaik elvégzéséhez. Így a kollektíva tagjai sokkal több jól karbantartott, kisgyermekes anyák számára is megfelelően használható nyilvános WC-t helyeznének el a nagyvárosok utcáin.
A Punt 6 tagjai azt is felmérték, hogy a nők a férfiakhoz képest többször használják a tömegközlekedést vagy érnek el úticéljukhoz gyalog – más városokhoz hasonlóan Barcelonában is. Ehhez képest a parkoló vagy közlekedő autók foglalják el a város köztereinek közel 60 százalékát.
Ennek csökkentésére született meg a „szuperblokk” koncepciója, amelynek értelmében több utcát összekapcsolva egy sétálóutcákkal, bicikliutakkal és pihenőhelyekkel tarkított teret alakítanak ki, ahova csupán az ottlakók hajthatnak be autóval és ahol ők is mindössze 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. A katalán városban eddig kilenc „szuperblokkot” építettek, de a jövőben közel ötszázat terveznek még.
A szuperblokkok létrehozását megelőzően a barcelonai városvezetés megkérdezte a lakosságot, mire lenne szükségük az utcákon. Teljes volt az egyetértés abban, hogy ülőhelyekből és padokból óriási hiány van – így az utcákon az elmúlt években egyre több olyan ülőalkalmatosságot helyeztek el, ahol az idősek, a betegek vagy a kisgyermekes családok megpihenhetnek egy-egy séta vagy akár hosszabb bevásárlás alkalmával.
Bécstől Londonig: közösségekkel, okosan
Egy igazán okos és a lakói igényeit valóban kiszolgáló város létrehozásakor nem mindig a legmodernebb technológiára van szükség – néha elég az is, ha csak a tervezésbe korábban nem bevont közösségeket is megkérdezik.
Az osztrák főváros ezt már az 1990-es évek elején felismerte, és a várostervezési folyamatban központi elemmé tette a különféle társadalmi csoportok bevonását. 1993-ban a város Women-Work-City néven egy olyan pályázatot hirdetett, amely nők által és a női szempontokat figyelembe vett lakókomplexum kialakítását célozta. Ennek eredményeképpen a nyertes projekt keretében olyan épületegyüttest alakítottak ki, amely óvodát, gyógyszertárat, orvosi rendelőt, valamint zöld területeket foglalt magába, ahol a felnőttek és a gyerekek egyaránt minőségi időt tudtak eltölteni. A komplexum a tömegközlekedési útvonalak közelében helyezkedett el, és így az egész könnyebbé tette komplett családok számára, hogy összeegyeztessék a munkával a családi életet.
Caroline Moser hetvenéves várostervező szerint – aki évekig tanulmányozta a latin-amerikai nyomornegyedeket – az épített környezet nem pusztán az épületekről és közterekről szól, hanem sokkal inkább a bennük élőkről. Pozitív példaként London Hampstead Heath városrészét említette, amelyik a női lét különféle szakaszaihoz kínál megfelelő épített környezetet a totyogók számára kialakított játszótértől kezdve a kizárólag nők által használható tavon át az anyukák körében népszerű kávézóig.
Amennyiben izgalmassá tettük számodra a női várostervezés szempontjait, érdemes erre a videóra is kattintani:
