Apró, zümmög, a világ élelmiszertermelésének 30 százalékát és 2050-ig körülbelül 9,5 milliárd ember élelmezését köszönhetjük neki, mi az? Nem is gondolnánk, hogy milyen nagy szerepet játszanak életünkben a méhek. Csak akkor, ha hirtelen eltűnnének. Az utóbbi időben egyre többet hallani a méhkolóniák rejtélyes pusztulásáról, amely az egész világon komoly gondokat okoz. Mára a technológia is beszállt a harcba a méhek megmentéséért, és találunk példákat arra, hogyan lehet összekapcsolt megoldásokkal segíteni a virágainkat beporzó rovarokat.
Bajban a világ legszorgalmasabb szolgáltatói
Nem csupán lenyűgöző teremtmények, hanem rendkívül hasznosak is. A méhek porozzák be ugyanis a világ gyümölcs- és zöldségkészletének mintegy egyharmadát. Ez a „szolgáltatás”, amit az emberiségnek végeznek, évente világszerte mintegy 168 milliárd dollárt ér.
Most azonban bajban vannak, és nem csupán a mézelő méhek, hanem számos más, virágokat beporzó faj is, például a poszméhek vagy a királylepkék. Az utóbbi évtizedben a méhpopulációkat rendkívüli mértékben megtizedelte az elnéptelenedés szindróma (Colony Collapse Disorder – CCD), vagyis az a jelenség, amikor egy méhkolóniában különféle kiváltó okok miatt – ezek egy részét a tudósok sem ismerik -, a dolgozó méhek hirtelen nagy számban eltűnnek. Miközben a telek egyébként is megviselik a méheket, és a fenntartható téli kaptárpusztulás 15 százalékot tesz ki, a CCD miatt 2016-ban az Egyesült Államokban például a kaptárak lakóinak közel 43 százaléka pusztult el véglegesen.
Mit tehet a technológia?
A méhek kipusztulásának hírére rengeteg innovátor vetette be ötleteit és a legújabb technológiai megoldásokat, a kaptárak és azok szorgalmas lakóinak megóvásának érdekében. Számos vállalat és startup kísérletezik adatalapú kaptárkezelő rendszerekkel, amelyek segítenek a méhészeknek, hogy meg tudják előzni a méhek pusztulását.
A Bayer gyógyszercég például elindította Healthy Hives 2020 nevű kezdeményezését, az EyesOnHives nevű rendszer pedig kamerákkal figyeli meg az egyes méhek mozgását. A képfelismerő rendszerekhez hasonlóan detektálja az egyes méhek tevékenységének mintázatait, amelyekből következtetni lehet az egész kaptár állapotára és idejében felismerhetővé és kezelhetővé válnak a problémák.
Az ApisProtect nevű ír vállalkozás pedig olyan szenzoros megoldást fejlesztett, amely olyan adatokat gyűjt a kaptár környezetéről, mint a hőmérséklet, a páratartalom, a szén-dioxid mennyisége, a hang- és mozgási aktivitás mennyisége és milyensége, majd ezeket az adatokat műholdas hálózaton keresztül a szerverein összesíti. Ezeket az információkat azután különféle gépi tanuló algoritmusok elemzik, és a méhészek munkáját segítő jelentéseket készítenek belőlük. Jelenleg tízmillió méhecskét monitoroznak szerte a világon az Egyesült Államoktól Írországon át egészen Dél-Afrikáig.
Algoritmus őrzi a kaptárak épségét
Az ApisProtect vezetője, Fiona Edwards Murphy szerint az általuk kifejlesztett megoldás gyakorlatilag egy logisztikai eszköz a méhészeknek arra, hogy erőforrásaikat jobban tudják menedzselni. Ez különösen a több száz kaptárral rendelkező gazdálkodók számára lehet problémás, akiknek jelenleg nincs információik arról, mi történik a méhkasokban. Akár az is előfordulhat, hogy kilométereket utaznak egy adott kaptárhoz, védőfelszerelést vesznek fel, felnyitják a kast, mert azt gondolják, ott lehet a baj, majd a végén kiderül, hogy az egész felesleges volt.
Ez rengeteg idő- és költségveszteség, nem is beszélve arról, milyen károkat okozhat a kaptárok idő előtti felnyitása. Murphy szerint egy méhkas megzavarását követően három napig is eltarthat, mire a méhek visszanyerik beporzási kapacitásaikat. Ehhez képest például a mandulavirág csak két hétig virágzik, szóval, ha három nap kárba vész, az rendkívül nagy hatással lehet a szezon végén a begyűjthető mandula mennyiségére.
Ezen kívül vészhelyzet esetén – például ha egy bárány, egy medve vagy egy orrszarvú feldönti a méhkaptárt – a rendszer SMS-ben vagy e-mailben azonnal értesíti erről a méhészt.
Mit tehetünk a méhekért?
Globális szinten szakértők szerint azzal tehetnénk a legtöbbet a méhekért, ha minél inkább megóvnánk a környezetüket, amelyben a virágport gyűjtik, a klímaváltozástól kezdve a vegyszerek betiltásáig. Az egyszerű földi halandók is sokat tehetnek azonban a környezetükben élő méhekért. Nem muszáj rögtön méhkaptárat vagy rovarhotelt építeni, elég lehet az is, ha jövő tavasszal például méhcsalogató növényeket, például borsmentát, közönséges levendulát, díszhagymát vagy őszirózsát is ültetünk a kertünkbe vagy épp elhagyjuk a permetszerek használatát. Szakértők szerint azonban már az is segít, ha csak kevesebbszer nyírjuk a füvet. Ennyit pedig igazán nem nehéz megtenni apró zümmögő jótevőinkért.
Fotók: Mészáros Zsombor, Verőce
