Egy „szemmel” közelre, eggyel pedig távolra látott
Korábbi bejegyzésünkben már kitértünk az önvezető autók fejlesztésének hőskorára. Következzék az ígért hős, amely elsőként tett meg teljesen önállóan több kilométert publikus útszakaszokon.
A hetvenes éveket követően egy kicsit még várni kellett arra, hogy új lendületet kapjon az önvezető járművekkel kapcsolatos kutatás. A legjelentősebb kísérlet 1986-ban indult. A Prometheus program (PROgraMme for a European Traffic of Highest Efficiency and Unprecedented Safety) a müncheni Bundeswehr Egyetem, a Daimler-Benz és több technológiai cég összefogásával jött létre, hozzájuk pedig a legtöbb német autógyártó cég is csatlakozott, de később az Európai Unió is támogatta és finanszírozta a programot. Eredményei évtizedekkel megelőzték korukat és talán emiatt is alakult úgy, hogy az akkor feltalált vívmányokkal sokáig közúti forgalomban nem találkozhattunk, ma éppen ezért hatnak újdonságként.
De meddig is jutottak akkoriban a programmal foglalkozó szakemberek? Ekkor már nem elégedtek meg azzal, hogy az úton tartsák a járművet és elkerüljék a baleseteket, olyan finomságokat is meg akartak valósítani, hogy a navigációs rendszer megtalálja a legoptimálisabb útvonalat. A Prometheus program égisze alatt, a Bosch és a Daimler-Benz összefogásával megvalósított kísérlet során – amelyet dr. Gert Siegle vezetett – egy Mercedes-Benz 410-es járművet alakítottak át, amely kormányozni, fékezni, gázt adni, sebességet váltani is tudott emberi beavatkozás nélkül. A videókamerák folyamatosan figyelték az utat és valós idejű információt szolgáltattak a fedélzeti számítógépnek, így az meg tudta határozni az aktuális sebességet és irányt. A jármű aztán egy teszt során 1993-ban, zárt úton közlekedett a németországi Hildesheim városában. Az útjelzésekre, a közlekedési táblákra és az összes többi fontos paraméterre alapozva a Bosch által átalakított furgon sok kilométert tett meg autópályákon, körforgalmakon és városokon keresztül, minden probléma nélkül. A járműválasztást ekkoriban azonban még az indokolta, hogy a furgonban fért el minden szükséges berendezés, valamint ezt lehetett megfelelően klimatizálni a hatalmas hőterhelés miatt.
Egy korabeli videó a Prometheus működése kapcsán:
Az első olyan teszt, melynek során már nem lezárt pályán, hanem közúti forgalomban is kipróbáltak autókat, szintén a Prometheus program keretén belül valósult meg. Ekkor az Ernst Dickmanns vezette csapatnak 1994 októberére sikerült két Mercedes-Benz S-osztályú járműből önvezető autókat építeni. A tesztautók, a VaMP és a VITA-2 már képesek voltak a fedélzeti kamerák képeit elég gyorsan feldolgozni, így emberi beavatkozás nélkül is meg tudtak tenni több mint ezer kilométert egy franciaországi autópályán. 1995-ben pedig már közel kétezer kilométert tett meg egy továbbfejlesztett kísérleti Mercedes-Benz S és 130 kilométer/óránál is gyorsabban haladt egyes szakaszokon, mindezt közúti forgalomban, Münchentől Koppenhágáig, szinte emberi beavatkozás nélkül. A tesztjárművekben az utak során végig ült egy szakértő a kormánykerék mögött, hogy bármikor átvehesse az irányítást, felülbírálhassa a fedélzeti számítógép döntését. De erre nagyon ritkán került csak sor. Annak ellenére, hogy ilyen eredményeket értek el, a projektet nem sokkal később lezárták, az eredmények pedig egy időre feledésbe merültek. Túl futurisztikusnak tűnt mindez akkor még sokak számára, az autógyárak és az unió pedig nem akartak több pénzt költeni a kutatásra. Kisebb problémák ugyanis még voltak a rendszerrel, például nem működött a sávtartó automatika, ha elmosódtak az útjelek, vagy egy jármű kitakarta azokat, ezért még igényelt volna további fejlesztéseket a program, de az akkori anyagi források vészesen fogytak minden egyes fejlesztési nappal és nem látszott mely gyártó tudná ezt finanszírozni.
Új lendülettel az önvezető autók felé
Az elmúlt évtizedben azonban ismét lendületet kapott az önvezető autókkal kapcsolatos kutatás. A Prometheus programban elért eredményeket is felhasználva a Mercedes-Benz és a Bosch 2017-től ismét szorosan együttműködik a hálózatba kapcsolt önvezető autók fejlesztésekben.
A korábbi együttműködés kiváló alapot jelentett az új projektek kapcsán
A Bosch ugyanis számos olyan kutatást végzett, amelyek nagyban hozzásegíthetik az autógyártókat az önvezető autók tökéletesítéséhez. A cég 2000-ben vezette be az Adaptive Cruise Control (ACC) radarokat, ami egy újabb mérföldkövet jelentett az önvezető autókhoz vezető úton. Ez a rendszer ugyanis a sofőr beavatkozása nélkül is képes lefékezni az autót, ha az előttünk haladó jármű túl közel kerülne, vagy bármi egyéb forgalmi akadályba ütköznénk. Ezt követően pedig az előre beállított sebességre gyorsít vissza. Az ACC második generációja pedig, ha kell, meg is állítja a járművet közlekedési dugókban. 2008-ban mindemellett egy parkolóasszisztenst is kifejlesztett a Bosch, így már anélkül leparkolhatunk, hogy kormányozni kellene az autót. Ezek, valamint az ultrahangos, kamera és LIDAR-rendszerek pedig együttesen garantálják, hogy most végre mérnökeink befejezhetik azt a mesterművet, amelyen több mint harminc éve kezdtek dolgozni.
