Jó ideje tudjuk, hogy az önvezető járművek elterjedése korántsem csupán technikai megvalósíthatóságukon múlik. Hiszen a műszaki háttér alapján csak idő kérdése az önvezető autók megjelenése és tömeges elterjedése. De vajon mikor jelenthetjük ki, hogy egy jármű valóban önvezető? Ezt igyekeztünk összefoglalni az alábbiakban…
Rengeteg előnyt hordoz a járművek önvezetővé válása, így már ma is sokan sokféleképpen közelítik meg ezt a témát. Némely gyártó a technológia előremutató, korszakalkotó jelentőségét hangsúlyozza azon termékei kapcsán, amelyek már most képesek valamilyen szintű önvezető funkcióra. Mások az ezzel járó kényelmet emelik ki, és a komfortfokozó extrák közé sorolják a járművek önvezető képességét. Érthető, hiszen valóban jelentősen megkönnyíti a vezető dolgát az úti céljához beavatkozás nélkül eljutó jármű. Aztán akadnak, akik praktikus oldalról közelítenek az önvezető járművekhez, kihangsúlyozva a szabadidővé váló menetidőt. Mivel ezt ugyanúgy tetszőlegesen töltheti el a személyautó utasa, mint vonaton vagy buszon közlekedő társai, ám a menetrend és egyéb kötöttségek nélkül. Abban az egyben pedig mindenki egyetért, hogy az önvezető járművekkel lényegesen javulhat a közúti biztonság.
A bizonyos helyzetekben segítő asszisztensek már évek óta fokozzák a közlekedés biztonságát
A biztonság fokozása elengedhetetlenül szükséges az egyre több járművet összezsúfoló „felgyorsult világunkban”. Ehhez eszközt jelenthetnek az önvezető járművek, ám azok valóban biztonságos használatához megfelelő törvényi háttér is szükséges. Ennek kidolgozása jelenleg is zajlik, bár az önvezető járművek fejlesztését ma sem csupán forgalom elől elzárt területen végezzük. Ugyanis természetesen a valódi forgalmi helyzetekben a legjobb tesztelni ezeket a rendszereket. A jogszabályok pedig egyelőre éppen ennyit engedélyeznek: tesztelési céllal vehetnek csak részt a forgalomban önvezető járművek, beépített kormánykerékkel és érvényes jogosítvánnyal rendelkező vezetővel együtt. Vagyis ma még a vezető jelenti a biztonságot, hogy kiküszöbölhetők legyenek a nem kiforrott rendszer hibájából eredő balesetek. A jövőben fordul a kocka, az önvezető jármű biztonságot szavatol a „megbízhatatlan figyelmű” emberi vezetővel szemben.
A parkolás vezető nélkül is rutinművelet egy valódi önvezető autó számára
Az önvezető jármű fejlesztése számunkra is komoly tanulsággal szolgál. Ennek kapcsán ugyanis elkerülhetetlenül napvilágra kerül, hogy mennyi mindenre kell figyelnie a járművezetőnek. Az egyszerűbb rutinfeladatokat már manapság is biztonságosan megoldják a számos típusban elérhető fejlett vezetőasszisztens rendszereink. Az ezekkel ellátott jármű nemcsak magabiztosan tartja a sebességet és a követési távolságot, de folyamatosan a sávban is tartja az autót – vagyis magától kormányoz – és szükség esetén vészfékez, méghozzá hatékonyabban, mint egy megriadt sofőr. Hozzátesszük, hogy a sávváltást és az autópályáról lehajtást is képes beavatkozás nélkül intézni a legfejlettebb sorozatgyártásban kapható rendszerünk. Így pedig látható, hogy autópályán tulajdonképpen már manapság is megvalósult az önvezető jármű.
Valójában kormánykerék sem szükséges a jövő önvezető járműveibe
A következő nagy ugrás éppen most következik, hiszen a rutinfeladatoknál a gyakorlott vezetők számára is lényegesen komolyabb kihívást jelentenek a hétköznapok során „véletlenszerűen” adódó helyzetek. Sőt, eleve több figyelmet igényel országúton és pláne városban közlekedni, mint autópályán. Az egyik leglényegesebb különbség például a szembeforgalom. Az önvezető járműnek úgy kell biztonságosan közlekednie, hogy szűk kanyarban se „ijedjen meg” a szemből a saját sávjában érkező forgalomtól. Sőt, maximális pontossággal kell felmérnie a haladáshoz rendelkezésére álló helyet minden helyzetben, bármilyen látási és időjárási viszonyok között, azaz sötétben, ködben, esőben, hóviharban és vakító napsütésben egyaránt. Ráadásul bármilyen útviszonyok között meg is kell tudni állnia az autónak, ha valamiért mégsem férne el a számára kijelölt úton, ugyanakkor feleslegesen nem akadályozhatja a forgalmat, például mert rosszul méri fel a kialakult helyzetet. Összetett feladat, igaz? Pedig ez még csak egy szembejövő forgalommal „nehezített” kanyarvétel.
Az ember vezette járművekkel szemben komoly előnye az érzékelőkkel „látó” önvezető járműnek, hogy soha nem lankad a figyelme
A fentiek után és a mai parkolóasszisztensek ismeretében szinte már nem is tűnik kihívásnak, hogy természetesen a legszűkebb garázsba is egyedül kell beállnia az autónak – praktikusan vezető nélkül, így a kiszálláshoz szükséges hely is megspórolható a jövő garázsaiban. Szintén nem jelenthet gondot a kiparkolás, ugyanis a mai holttérfigyelő rendszerek elöl és hátul is belátják már a vezető számára láthatatlan keresztforgalmat, legyen az akár kerékpáros vagy gyalogos. Érdekes viszont, hogy olyan váratlan helyzetekben mit kezd az önvezető jármű, amikor például a megkülönböztető jelzéseit használó jármű érkezik mögötte. Fontos ilyenkor, hogy a rendkívüli helyzet ellenére is a forgalom minden résztvevője kiszámíthatóan viselkedjen, például egy irányba húzódjon le. Ám ez persze nem mindig ugyanaz az irány. Szintén rendkívüli helyzetet jelenthet például az árvíz. Az önvezető járművet fel kell készíteni arra, hogy például felhőszakadáskor nagy mennyiségű csapadék hömpölyöghet az úton, azonban ez mégsem ugyanaz az eset, mint amikor 30 centiméteres vízfal borítja az utat. „Tudnia” kell a járműnek, hogy milyen vízmélység lehet számára biztonságos, akárcsak azt, hogy a vízátfolyás milyen veszélyeket rejt, és az adott vízátfolyáson milyen sebességgel haladhat át biztonságosan.
Egymással kommunikáló járművek között már ki sem alakulnak vészhelyzetek
Mindezek csupán példák az önvezető járművek előtt álló kihívásokra, amelyeket magabiztosan meg kell oldaniuk, akkor is, ha a járműben nem utazik vezetni tudó ember. Ebben az esetben beszélhetünk majd arról, hogy kormánykerék sem szükséges a jövő autóiba (nemhogy jogosítvánnyal rendelkező vezető), mert a jármű „mindent megold”. Ez pedig legfeljebb első hallásra tűnhet utópisztikusnak, hiszen valójában már ma minden rendelkezésre áll a megvalósulásához. A kulcs a hálózatba kapcsolt közlekedés, amelynek minden járműve „tud” a másikról és kommunikál vele. Így a navigációs rendszerek alapján minden jármű számára egyértelmű, hogy a forgalom többi résztvevője merre tart, milyen manőver várható az előtte és mögötte haladó, valamint a szemből érkező járművektől. Sőt, a fenti példával élve, a vízátfolyáson először áthajtó autó figyelmezteti a mögötte haladó, valamint a szemből érkező többi járművet, és mindez teljesen automatikusan zajlik. A felsorolás itt is hosszan folytatható, a lényeg azonban nyilván ennyiből is világos. Az egymással kommunikáló, kiszámíthatóan viselkedő, ugyanakkor a váratlan helyzetekre is magabiztosan reagáló önvezető járművek az emberrel szemben folyamatosan képesek mindig ugyanolyan éberen és megbízhatóan vezetni, bármilyen körülmények között. Ez pedig együttesen garantál a mostaninál jóval biztonságosabb közlekedést a jövőben, akár a jelenleginél nagyobb járműállomány esetében is.
Mi azon dolgozunk, hogy mindez mielőbb megvalósuljon.
