Néhány évvel ezelőtt a varsói Lengyel Zsidóság Történeti Múzeumában a holokauszt számtalan áldozatának és túlélőjének fényképei között lépdelve Daniel Pattnek óhatatlanul szöget ütött a fejébe: a fotókról talán saját rokonai pillantanak le rá. A férfi New Yorkban látta meg a napvilágot, miután nagymamája Lengyelországból a tengerentúlra menekült a II. világháború kirobbanását követően. A fiatalember Times of Israelnek adott interjújában elmondta, hogy nem hagyta nyugodni a gondolat: talán segíthetne immár kilencven év feletti nagymamájának fényképeket felkutatni hátrahagyott családtagjairól.
A Google szoftverfejlesztőjeként először a múzeumok fotóarchívumának egyszerű digitalizálása ötlött eszébe. Majd innen jutott el odáig, hogy a mesterséges intelligencia segítségével egy arcfelismerő rendszert alkosson.
A biztonságtechnológiában már jól ismert módszer során a szoftver az arc jellegzetes vonásait, például a szemeket, az orrot, a szemöldököt, ezek távolságát, de akár a bőrszínt, sőt a hőképet is képes elemezni. Az algoritmus pontossága nagyban függ a körülményektől is, de ideális esetben az eredmények már bőven 90 százalék felettiek, amelyek, inkább 100 százalék felé közelítenek.
Hetven-nyolcvan év távlatából, rossz minőségű képek esetében persze a feladat is jóval nagyobb. A From numbers to names, azaz „számoktól a nevekig” ma nemzetközi holokauszt múzeumok gyűjteményeiből, összességében nagyjából félmillió korabeli fénykép több mint kétmillió arcával dolgozik. A szoftver úgy működik, hogy a felhasználó feltölti saját számítógépéről vagy telefonjáról a felvételt, amelyet aztán a mesterséges intelligencia összevet adatbázisával, kiszűrve a tíz legnagyobb hasonlóságot mutató arcot.
A programot a nemek sem zavarják össze, viszont legjobban az azonos korban készült képekkel működik. Az eredmények persze nem csalhatatlanok, de alaposabb vizsgálatuk már jó kiindulópontot teremthet a további kutatáshoz. A mesterséges intelligencia azonosításra nem vállalkozik, csupán az adatokat közli, a döntést a felhasználóra bízza. Ámbár az előbbire is akadt már példa.
Geddy Lee kanadai zenész, a Rush rockbanda énekes-gitárosának holokauszt túlélő édesanyját is megtalálták néhány archív fotón. A szoftver a bergen-belseni koncentrációs tábornál készült felvételeken azonosította a tavaly 95 évesen elhunyt Mary Weinribet. Geddy Lee később tágabb családjának más tagjainak képeit is megtalálta a gyűjtemények között.
A legmodernebb technika óriási lehetőségeket tartogat a holokauszt kutatásában, csakhogy Daniel Patt elmondása szerint az egész vállalkozást lényegében egyedül, saját szabadidejében fejleszti. Az anyagi korlátok mellett – amelyek például a keresés gyorsaságát javíthatnák – a legszűkebb keresztmetszet éppen az idő; hiszen a túlélők többsége már nagyon idős.
