Dalszöveget generál, bármilyen stílusban képes új dallamot alkotni, sőt egyes zenészek már attól tartanak, hogy végleg el is veheti a munkájukat a jövőben. A mesterséges intelligencia betört a zeneiparba, és méltó helyet követel magának.
Több mint kétszáz éves ötlet
A géppel alkotott muzsika gondolata már az 1800-as években megjelent, Ada Lovelace angol matematikus és a számítógéppel való számítás egyik úttörője az elsők között írt a koncepcióról, de csak az utóbbi évtizedekben vált valósággá.
Mára viszont a mesterséges intelligencia az okos algoritmusok formájában szinte a zeneipar összes szegletébe bevette magát. Az AI képes arra, hogy a meglévő zenei korpuszokat felhasználva innovációkat hozzon létre: új koncepciókat alkosson és olyan új hangokat teremtsen, amelyek korábban sosem léteztek. Szakértők úgy vélik, a zenében utazó algoritmusok hamarosan eljuthatnak egy olyan szintre, amikor bármilyen zenei műfajban újdonságot tudnak majd alkotni, méghozzá úgy, hogy lehetetlen lesz megkülönböztetni őket az emberek alkotta zenétől.
Komponáló algoritmusok és sosem hallott hangok
David Bowie már az 1990-es években kísérletezett azzal, hogy az AI segítségével fűszerezze meg dalszövegeit, ilyen volt például a Hallo Spaceboy. Mások arra használják az algoritmusokat, hogy újfajta szintetizátorhangokat kreáljanak, megint mások pedig egész albumokat hoznak létre mesterségesen intelligens „szerzőtársukkal”, ilyen például Francois Pachet.
Ahogy az algoritmusok alkotta „gépzene” egyre több alkotót inspirál és ahogy egyre többen érdeklődnek a mesterséges intelligencia segítségével történő komponálás iránt, úgy növekszik azoknak a start-upoknak a száma is, akik egyre gyorsabb és könnyebben használható, „zenecsináló” szoftvereket gyártanak. A brit JukeDeck nevű céget például nemrég vásárolta meg a TikTok, sikere pedig abban áll, hogy automatikusan interpretálja a videókat és zenét illeszt a képekhez. Sőt, már zenei fesztivál is létezik annak eldöntésére, vajon melyik AI ír jobb zenét: az AI Song Contest idén is keresi a legérdekesebb hangzásokat és azokat az innovatív ötleteket, amelyekkel az algoritmusok gazdagíthatják a zenét.
Amikor a hangszer játszik, nem a zenész
A fejlesztések egy másik iránya a hangszereket igyekszik olyan saját rendszerrel ellátni, amelyen keresztül képesekké válhatnak reagálni a zenész játékára, és párbeszédbe lépni, nem csupán passzív eszközként alárendelődni a játszó akaratának.
Az Intelligent Music Instruments Lab olyan hangszereket vízionál a jövőben, amelyek sokkal inkább partnerek lehetnek a zenében, mint eddig bármikor. A játszott hangok alapján például prediktálhatják a zenész szándékait és érzékelhetik a művészi kontextust, ezeket az információkat pedig arra használhatják majd, hogy saját hangzásukat adaptálják a környezetükhöz. Így képesek lehetnek arra, hogy hozzátegyék saját részüket a zeneművekhez.
Abban a szakértők azonban egyetértenek, hogy a zeneműveket csak emberek tudják igazán megtölteni tartalommal és lélekkel, az AI valószínűleg a jövőben is mindössze egy hasznos eszköz marad – a zenészek pedig eldönthetik, hogy használják és ezáltal jobbak lehetnek vagy nem foglalkoznak vele és akkor azt kockáztatják, hogy lemaradnak.
