Lassan mindenki ismeri az érzést, amikor a megrendelt termék csak nem akar megérkezni, a napok pedig vészesen fogynak a kitűzött céldátum előtt. Így karácsony környékén különösen sok történetet hallani elveszett, vagy hetekre elkeveredett csomagokról.
Ezzel párhuzamosan, ha felmerül, hogy gépek segíthetik a közeljövőben az áruszállítás folyamatában résztvevők munkáját, egyszerre szisszen fel mindenki, hogy a munkavállalók elveszíthetik emiatt állásukat. A valóság azonban egészen más, ha egy picit a dolgok mögé nézünk, azonnal látjuk, hogy egészen mástól kell tartanunk, mert ez a fejlődés csak jót hozhat magával.
Korábban az ipari termelés kapcsán már átélhettünk hasonlót, igaz, akkor az a folyamat talán nem érintett annyi embert Magyarországon, mint ami most következhet az áruszállítás kapcsán. A robotok megjelenésével sokan azt vizionálták, hogy kevesebb dolgozóra lesz szükség. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ezek a gépek csupán könnyebbé teszik a munkások életét. Nehezen elvégezhető, veszélyes, vagy épp monoton munkaköröket töltenek be, ráadásul működésüket emberek ellenőrzik. Még az is lehet, hogy érdemben nem csökkent a munkavégzők száma, viszont a termelékenység javult, eredményesebben dolgozik az adott terület.
A legtöbb iparági dolgozó attól fél, hogy elveszíti a munkáját, de a fejlesztések célja nem ez
Öregedő társadalom
A világ számos országában jelenleg azzal kénytelenek számolni, hogy kevés a munkavállaló. Nincs ez másként Európa jelentős részében sem. Mivel ezen a születésszabályozással rövid távon nem lehet változtatni, adja magát a gondolat: a jelenlegi munkavégzést kell hatékonyabbá tenni. A Bosch különböző fejlesztési központjaiban jelenleg is mérnökök százai dolgoznak azon, hogy gyorsabbá és egyszerűbbé tegyék a különböző munkavállalók dolgát.
Hasonló eredmények várhatók az áruszállítás területén is. A negyedik ipari forradalom részeként a folyamatot a gyártás pillanatától kell vizsgálnunk. A hálózatba kapcsolt világban ekkor kapja meg az első azonosítót a termék, amely jó eséllyel mindvégig elkíséri majd a további folyamatok során. Az nem is igazán lényeges, konkrétan miről van szó, de a példa kedvéért legyen egy főzőlap. Tehát a gyártás során a termék kap egy RFID (Radio Frequency IDentification) azonosítót. Ennek használatával több társával bekerül egy Ipar4.0 szabvány szerint épült raktárba, például egy olyanba, amit jelenleg épít a Bosch Hatvanban. Mivel napjainkban gondot jelent a megfelelő mennyiségű targoncavezetői-engedéllyel rendelkező munkavállaló megléte, ebben a raktárban önvezető targoncák helyezik el a termékeket, az emberek által meghatározott polcra. A munkavállalók feladata itt, a rendszer felügyelete, illetve meghibásodás esetén a karbantartás és a működtetés fenntartása. Ha megérkezik a szállítójármű, akkor a szükséges azonosító segítségével főzőlapunk bekerül a kamionba. A már említett azonosítónak köszönhetően itt rögtön kivédhető az egyik leggyakoribb késésekre visszavezethető hiba: vagyis, hogy rossz kamionba kerül az áru. Ha a raktár gépei hibáznának is, a hálózatba kapcsolt tehergépjármű biztosan figyelmezteti a kezelőket a problémára, hiszen a szállítandó termékek azonosítóit jó előre megkapja, így regisztrálni tudja a hiányt.
A raktártól a felhasználóig szinte valós időben követhető a megrendelt termékek helyzete
A teherautó sofőrjének a rakodással egyáltalán nem kell majd törődnie, ő csupán a szállítmány rögzítését ellenőrzi, sokkal nyugodtabban és kényelemesebben mint eddig, hiszen a felrakodás ideje nem rajta, hanem a gépeken múlik. Miután kimanőverezett a telephelyről és eljutott az autópályára, az irányítást áradja az önvezető tehergépjárműnek. Az önállóan teszi meg azt a 600 kilométert, amit a következő átrakodási pontig hátravan. Mivel a rendszer az út nagy részét konvojozva teszi meg, így nem kell számolni a jármű fokozott kopásával, mérséklődik a balesetek (így az áru sérülésének) kockázata is, illetve a sofőr a túlfogyasztás miatt sem vonható felelősségre, hiszen a gép a lehető legoptimálisabban tartja a szerelvény fogyasztását.
A konvojban közlekedő önvezető teherautók a sofőr és az üzemeltető dolgát is könnyebbé teszik
Az áru ezt követően vonatra kerül, mert az adott logisztikai lánc így a leghatékonyabb (ez például Svájcban gyakran előfordul). A vasúti kocsikon lévő olvasó ismét csak kommunikál az RFID azonosítóval, így a megrendelő továbbra is valós időben követni tudja hol jár a szállítmány. Miután megtette újabb négy órás útját, főzőlapunk ismét teherautóra kerül. Hasonlóan a korábbiakhoz, újabb utazás következik, csakhogy ez a jármű már az elosztó raktárbázisra viszi a szállítmányt. Így a következő logisztikai szigeten megkezdődik a kézbesítési folyamat előkészítése. A szakemberek regisztrálják a terméket a következő elérhető gerincjáratra, majd a kiszállító előzetes napi tervébe. Ezen a ponton van egyébként a következő gyakori hibalehetőség, hiszen a termékek főleg a karácsonyi rohanásban könnyen lemaradnak az említett gerincjáratokról. Ebben a folyamatban azonban ez kizárt, ugyanis a szállítójármű jegyzékének egyeznie kell, amit a már többször említett RFID azonosító garantál. Így tehát véletlenül sem maradhat le a főzőlapunk a napi utolsó járatról.
Vasúti szerelvényeken éppúgy követhetővé válnak az áruk
A végfelhasználókhoz aztán már könnyedén jut el a csomag, hiszen a kiszállítást végző cégnél, egy fejlett szoftver tervezi meg a napi házhozszállítás sorrendjét és a sofőr navigációs térképet, amit a forgalmi változások szerint aktualizál. Itt les ránk a következő hibalehetőség, azonban a kapacitás pontos ismeretével kizárható, hogy több időhöz kötött kiszállítási kapacitást foglaljunk, mint amennyit az adott jármű, vagy ütemterv megenged. Az ekkor már a pontos címet is tartalmazó chip folyamatosan kommunikál a járművel, amely a kiszállítás várható időpontja előtt értesíti az ügyfelet: mikorra is várhatja pontosan a terméket. Főzőlapunk tehát 24 óra elteltével, több mint 1000 kilométert megtéve a vásárló otthonába kerülhet. Persze könnyen lehet, hogy ennek az extra gyorsaságnak felára lesz, de például az utolsó pillanatban megrendelt ajándékoknál ez biztosan nem szempont.
A csomagszállító cég és a megrendelő egyaránt percre pontosan tudja mikorra érkezhet meg a csomag
Persze jó néhány váratlan eseményt kihagytunk. Ha például megsérül a termék, az a legtöbb esetben csak valamely átrakodás esetén derül ki, vagy még akkor sem. Ez esetben a megfelelő RFID chip ezt is azonnal regisztrálja, és automatikusan jelzi a kiszolgáló logisztikai központnak, így a csúszás a legrosszabb esetben is csupán egyetlen nap. Szintén váratlan esemény, ha mondjuk egy tankolás ideje alatt ellopják a terméket a teherautóról. Erről szintén azonnal értesül a kiszolgáló cég, és figyelmeztetni tudják a sofőrt, valamint gondoskodni tudnak a minél gyorsabb pótlásról.
A rendszer tehát szinte mindenre felkészíthető, úgy, hogy az említett jelenlegi munkavégzőknek egyáltalán nem lesz veszélyben a munkahelyük. A raktárosok felügyelik a folyamatokat, és nem lesznek rákényszerítve a feszített, több ember helyett elvégzett munkára. A sofőröknek nem kell több száz kilométert vezetniük úgy, hogy szűk időkapuk közé vannak szorítva és még a fogyasztási normára is figyelniük kell. A csomagszállító cégek pedig előre készülni tudnak a kiszállításra ezzel gördülékenyebbé válik a végső kézbesítés. Ráadásul ebben a rendszerben csomag egyáltalán nem tud nyom nélkül elveszi, hiszen az útja mindvégig követhető marad.
A megrendelt áru sorsa mindvégig követhető marad
Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, a hiányzó raktáros munkavállalókat, a pihenőidőhöz kötött túlterhelt sofőröket, a nem valós időben dolgozó árukövető alkalmazásokat és a sokszor hiányzó kiszállító kollégákat, látható, hogy csupán újabb emberi erőforrás bevonásával nem is biztos, hogy megoldható a folyamat gyorsítása. A címben szereplő kérdésre egyesével is választ tudnak adni a felsoroltak, ha pedig két tényező összejátszik, az hatványozza a problémát. Az említett fejlesztések, az automatizált raktárak, az önvezető teherautók, a hálózatba kapcsolt logisztikai rendszerek viszont segíthetnek, méghozzá úgy, hogy akár minden jelenlegi munkahely megmarad. Legfeljebb átalakulnak a munkakörök, de ez a fejlődés évszázadok óta velünk él.
