Hogyan vizsgáljuk meg a tornádók belsejét? Hogyan szerezzünk adatokat a mélytengerekről a klímaváltozás nyomon követéséhez? Hogyan figyeljük meg az óceánparti teknősök viselkedését úgy, hogy ne zavarjuk meg őket például tojásrakás közben? Nem is hinnénk, de az autonóm flották, amelyeket elsősorban a szállítmányozás és a hadiipar területén igyekeznek bevetni, valójában rengeteget tudnak segíteni a kutatók munkájában is.
Mik azok az autonóm flották?
Ahhoz, hogy megérthessük, milyen sokoldalúak ezek az önállóan működő járműcsoportok, érdemes megnézni, mit is jelent az autonóm flotta kifejezés. Ezek tulajdonképpen olyan járművek, amelyek képesek emberi beavatkozás nélkül, a mesterséges intelligencia és a fejlett szenzortechnológiák segítségével működni. Ezek a flották gurulhatnak szárazföldön, ilyenek például az önvezető teherautók vagy a robotaxi-rendszerek, szállhatnak a levegőben, gondoljunk csak a drónokra, vagy úszhatnak a tengeren – sőt, akár a tenger alatt is.
Az autonóm vagy önvezető járművek köztudottan igyekeznek valós időben adatokat gyűjteni a környezetükről, ezek alapján döntéseket hozni, útvonalakat választani, dinamikusan reagálni a változásokra, és hatékonyan eligazodni a térben. A flották működését szintén fejlett összekapcsolt eszközök, például radarok, lidarok, kamerák biztosítják. Az adatok gyakran egy központi rendszerbe kerülnek, amely koordinálja az egyes járművek mozgását, biztosítva az optimális kihasználtságot és az energiahatékonyságot. Az autonóm flották számos iparágban forradalmi változásokat hoznak, például a közlekedésben, az áruszállításban és a logisztikában – de ahogy az alábbi példák mutatják, a kutatásban is.
A tornádók belsejében
Amerikai kutatók az Egyesült Államok belső területein kialakuló, tornádókkal járó szuperviharok tanulmányozására fejlesztettek ki olyan dróncsapatokat, amelyek akár nyolcszáz méter magasra is képesek felszállni, behatolnak a viharok belsejébe és együttes erővel gyűjtenek adatokat arról, mi is van odabenn – anélkül, hogy közben bárkinek is baja esne.
A tudományos érdeklődésen túl a projekt célja, hogy a kutatóknak sikerüljön minél több adatot gyűjteni a viharokat okozó szupercellákról és minél jobban előre tudják jelezni azt, hogy melyikből és miért fejlődnek tornádók. Ezek előrejelzésével rengeteg ember életét lehetne megmenteni, a jelenlegi előrejelző rendszerek ugyanis sokszor hibásan mutatják egy-egy viharról, hogy lesz-e belőle tornádó.
Autonóm vitorlásokkal térképezik fel a klímaváltozást
Nem csupán a tornádókat, hanem az óceánokat is elkezdték drónflottákon keresztül árgus szemekkel figyelni a kutatók. Néhány évvel ezelőtt a tengeri technológiákat fejlesztő Saildrone nevű startup és a washingtoni Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) például olyan félautonóm drónokat fejlesztett ki, amelyek gyakorlatilag az óceán szondázására szolgáló érzékelőkkel felszerelt vitorlások. Ezekkel a tudósok elsősorban az El Niño események jeleit igyekeznek felderíteni a Csendes-óceánon.
Forrás: https://www.saildrone.com/
A NOAA korábban egy bójákból álló rögzített hálózatot, az úgynevezett TAO-rendszert helyezte el a Csendes-óceán fenekén, hogy tanulmányozza és előrejelezze ezeket a kilengéseket. Egy ideje a bóják azonban nem működnek megfelelően: könnyen megtelepszik rajtuk a tengeri növényzet, ami vonzza a halakat – és így sajnos a halászokat is. Utóbbiak félrehúzzák a bójákat a könnyű zsákmányért és akaratlanul is megrongálják őket, miközben a költségvetési megszorítások és a kutatóhajók üzemeltetésének növekvő költségei miatt kevés új bóját helyeznek ki. Ezt a rendszert válthatnák fel az autonóm vitorlás-flották.
Teknősök és drónok
Utolsó példánk pedig a szárazföldet és azon belül is az élővilágot célozza. A Northrop Grumman nevű techcég egy egyetemmel és egy állatkerttel együttműködve elindította a „Turtle Tech” programot, amely pilóta nélküli légi rendszereket alkalmaz a tengeri teknősök megfigyelésére Florida partjainál. A program célja, hogy érintésmentes módszerekkel derítse fel, honnan származnak ezek a teknősök, hol táplálkoznak, hol raknak tojásokat, és merre vándorolnak, ezzel járulnak hozzá a fajok megőrzéséhez. A drónokban lévő program egy neurális hálózatot is alkalmaz, amely képes automatikusan azonosítani a teknősöket a képeken, ezek segítségével a jövőbeli drónküldetések sikere érdekében a kutatók térképre tudják tenni a teknősök pontos élőhelyeit.
