Az okos-gyógyszeradagoló nem csupán tárol, hanem a gyógyszerszedést is aktívan ütemezi és monitorozza
„Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!” – szólt éveken át a hadaró figyelmeztetés minden gyógyszerreklám végén. Őszintén! Megkérdezte valaha bárki is? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái inkább azt igazolják, hogy a krónikus betegségben szenvedők fele nem az előírásoknak megfelelően szedi gyógyszereit.

Miért nem? A mulasztás mögött számos ok állhat, az egyszerű feledékenységtől kezdve, a mellékhatásoktól való félelmen át egészen az információk hiányáig. A gyógyszerészek szerint gyakori tapasztalat, hogy a beteg rögtön eldobja, vagy ha el is olvassa, nem értelmezi helyesen a betegtájékoztatót.

Bár alapvetően magasak az elvárásaink a gyógyszerekkel szemben. A BoschxRichter közös kutatásából kiderült, az új, innovatív gyógyszerek kifejlesztését a magyarok:
• 60 százaléka ma még gyógyíthatatlan betegségek miatt,
• 51 százaléka a mellékhatások csökkenése miatt,
• 49 százaléka új betegségek megjelenése és a régiek ellenállóvá válása miatt tartja fontosnak.

Nem mindegy mikor, mivel szedjük
A leggyakoribb, szájon át bevitt készítményeknél két kulcsfontosságú tényezőre kell figyelni:
- 1. az időzítésre és
- 2. az étkezésre.
A mikor azért lényeges, mert ezzel lehet a hatóanyag egyenletes vérszintjét biztosítani. A napi háromszor alkalmazott szereknél például általában a leghelyesebb nyolc óránként egy szemet beszedni, így fejtik ki leghatékonyabban hatásukat.

Az étkezés szerepe pedig a felszívódás miatt megkerülhetetlen. Vannak készítmények (például a gyomorsav termelését gátló, vagy pajzsmirigyre ható termékek), melyeket már reggeli előtt be kell venni. Más gyógyszereket (mint pl. az antibiotikumokat) viszont kifejezetten étkezés közben ajánlott szedni, különben nem tudnak teljesen felszívódni. Kevésbé közismert, de az sem mindegy mivel öblítjük le, a mai modern készítményeknél azért javasolnak egy nagy pohár vizet, mert a tabletta duzzadásával szabadulnak fel a hatóanyagok, ami nem történik meg például kávé, üdítő és főleg nem alkohol esetén. Végül észben kell tartani, hogy több gyógyszer együttes szedésével módosulhatnak a mellékhatások, sőt bizonyos szerek nem is vehetők be egy időben.

Az okos-gyógyszeradagoló nem felejt
Habár a modern orvostudomány már ott tart, hogy a gépek képesek a gondolatainkat olvasni, vagy intelligens kontaktlencsén át mérni a vércukorszintet, a mindennapokban az olyan egyszerű feladatok is kihívást jelenthetnek, mint hogy ne felejtsük el időben bevenni gyógyszerünket vagy vitaminjainkat. Bizony, nem is olyan könnyű ennyi mindenre figyelni, főleg a krónikus betegeknek, akiknek huzamosabb ideig, akár több gyógyszert kell szedniük. Nekik különösen hasznos, ha rábízzák a feladatot az okos-gyógyszeradagolóra.

Ezek az eszközök túllépnek a hagyományos heti kapszulatartók funkcióján: nem csupán tárolnak, hanem aktívan ütemezik a gyógyszerszedést.
Forrás: https://herohealth.com/
Programozhatóság. A felhasználó, gondozó (netán a patikus) előre betáplálhatja a helyes gyógyszerszedési ütemtervet, napra, órára, sőt akár percre pontosan. Amikor eljön az idő, az eszköz egyszerre vizuális (például villogó LED-fénnyel) és akusztikus (hangriasztással és vibrálással) jelzéssel figyelmeztet a megfelelő rekeszen vagy az okostelefonon. A korszerűbb modellek a beállított időpontban automatikusan kiporciózzák a szükséges gyógyszereket, és csak a soron következő adagot teszik elérhetővé, megakadályozva ezzel a véletlen túladagolást.
Naplózás. A készülék szenzorokkal érzékeli, hogy a beteg kivette-e a gyógyszert. Ha a tablettát a figyelmeztetés ellenére sem veszik be, akkor igény esetén a rendszer azonnali riasztást küld a mobilalkalmazáson keresztül. Ez nemcsak a felhasználóhoz, hanem szükség esetén egy kijelölt gondozóhoz, családtaghoz vagy orvoshoz is eljuthat. A visszacsatolás értékes információt jelent: ha egy gyógyszer nem megfelelően hat, azonnal látható, vajon a hiba a kezelésben, netán az adagolásban keresendő.
Biztonság. Egyes típusok még arcfelismerést vagy PIN-kódot is használnak a jogosulatlan hozzáférés megakadályozására, amilyen például egy kíváncsi gyermekkéz lehet.




