Jelenleg a világon mintegy hétezerféle nyelvet beszélünk, viszont ezeknek akár az 50–90 százaléka is kihalhat az évszázad végére a nyelvészek becslései szerint. Ez azt jelentené, hogy az egyes nyelvek beszélői vagy magukkal vinnék különleges nyelvtudásukat a sírba, vagy átváltanának egy mások által többethasznált nyelvre. Sajnos a nyelvek kihalása nem újdonság, azonban kérdés, hogy a mesterséges intelligencia még jobban felgyorsítja vagy hátráltatja-e ezt a folyamatot.
Különleges népek, különleges nyelvek
Miközben az angolt, a világ lingua francáját 2023-ban közel másfél milliárdan beszélték világszerte anyanyelvként vagy második nyelvként, rengeteg olyan nyelv létezik a világon, amelyet mára csak egy maroknyian beszélnek.
Az angolt egyébként elterjedtségben a mandarin követi, amelyet több mint 1,1 milliárdan beszélnek, legnagyobb számban Kínában. Ezután következik a hindi és a spanyol, ezeket olyan 600-600 millióan beszélik világszerte.
Ehhez képest a hétezerféle élő nyelv mintegy felét kevesebb mint háromezren beszélik világszerte, emiatt a nyelvészek becslései szerint az évszázad végére jelentősen megszürkülhet a világ nyelvi sokfélesége. Pedig vannak kontinensek és országok, ahol elképesztően sokféle nyelv létezik. Például a nyelvek mintegy 30-30 százalékát Ázsiában és Afrikában beszélik. Ezentúl pedig ott van mindjárt Pápua Új-Guinea, ahol a statisztikák szerint 840 nyelvet beszélnek, ez pedig a világ élő nyelveinek több mint tíz százaléka. Magyarországon az adatok szerint mindössze húszféle nyelv található meg.
Miért halnak ki a nyelvek?
Az UNESCO mintegy 3 170 nyelvet tart jelenleg veszélyeztetettnek, vagyis olyan nyelvnek, amelynek beszélői elöregednek és a fiatalok pedig más, jobban használt, dominánsabb nyelveket tanulnak meg inkább a kihalófélben lévők helyett. Indonéziában például van olyan nyelv, amelynek kétmillió anyanyelvi beszélője is akad, azonban szinte mindegyikük idős és nagyon kevés fiatalnak tudják átadni tudásukat. Ehhez képest a ladin nyelvet csak 30 ezren beszélik, de legtöbbjük gyermek és még rengeteg esélyük van továbbadni a nyelvüket a jövő generációinak.
Több oka is lehet, hogy miért válik egy nyelv veszélyeztetetté és miért sodródhat a kihalás szélére, jelenleg azonban a globalizáció, a tömeges migráció és a neokolonizáció gyorsíthatja fel leginkább a nyelvek eltűnését. Pápua Új-Guineában például annak köszönhető a nyelvi sokszínűség megmaradása, hogy az országban nem központosult idejekorán a hatalom, ami számos országban vezetett egyetlen nyelv dominanciájához. Ehelyett a hegyes-völgyes vidéken megmaradtak az elszigetelt közösségek, amelyek hozzájárultak számos nyelv egymástól független fejlődéséhez. A nyelvi sokszínűség azért nagyon hasznos globális szinten, mert az emberi faj túléléséhez nélkülözhetetlen és a gondolkodásbeli sokféleség kulcsa.
Hogy jön itt képbe a mesterséges intelligencia?
A nyelvek eltűnésében régóta szerepet játszik a technológia: az írás megjelenésével az adminisztratív és kormányzatok által írásra használt nyelvek váltak dominánssá egyes régiókban és azok maradtak meg hosszabb távon. Később a könyvnyomtatásnak, majd a rádió, a televízió és az internet megjelenésének is szerepe lett abban, hogy mely nyelvek terjedtek el a világban.
Az interneten például a tartalmak több mint 50–60 százaléka angol nyelven érhető el, ezt követi a spanyol, a német és az orosz 5 százalék körüli részesedéssel – vagyis az internet nyelve egyáltalán nem követi le a világ nyelvi megoszlását. Ugyanez a helyzet a mesterséges intelligenciával és a generatív eszközökkel is, például a ChatGPT-vel. A nyelvészek attól tartanak, hogy azáltal, hogy ezek az eszközök egyfajta angolt (Standard American English) priorizálnak minden más angolfajta és nyelv előtt, ezzel tovább sorvasztják az amúgy is egyre szegényesebbé váló globális nyelvi palettát.
Ráadásul a digitális nyelvmegőrzés csak a digitális eszközökkel kapcsolatba kerülő népek és nyelvek számára elérhető, és a kihalófélben lévő nyelvek közül csak kevésnek van esélye erre. Mindenesetre számos projekt, például az Endangered Languages Project, megpróbálja menteni a menthetőt és különböző eszközökkel, beleértve a digitális lehetőségeket is, igyekszik megőrizni nyelvi kincseinket a következő generációknak.
