„Önnek jogában áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróság előtt” – ha valaki látott már filmet, amely az Egyesült Államokban játszódik és letartóztatnak benne valakit, hát biztosan ismerősen csengenek a fenti mondatok. Ezek az úgynevezett Miranda-jogok, melyet 1966-ban hoztak létre a tengerentúlon. Az intézkedés célja, hogy megvédje a gyanúsított ötödik alkotmány-kiegészítésben garantált jogait, amely kimondja, senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy önmaga ellen tanúskodjon. De vajon okoseszközeinket lehet?
Minden hanggal vezérelhető okos kütyünk, legyen szó akár a Bosch összetett Home Connect rendszeréről, a televíziónkról vagy akár a hűtőnkről, folyamatosan „hallgatózik”. Amikor nem használjuk őket, akkor is „fülelnek” arra az úgynevezett ébresztő szóra, ami alapján azt azonosítják, hogy épp hozzájuk beszélünk. A Bosch okosotthonát támogató Amazon személyi asszisztensénél ez az ébresztő szó például az Alexa! Mivel folyamatosan a parancsainkra várnak, nem meglepő, hogy minden mást is hallanak: ahogyan a lakást porszívózzuk, filmet nézünk, beszélgetünk, szeretkezünk, vagy akár féltett titkainkról mesélünk. A rendszer minden hangot és zajt elemez, hogy parancs érkezett-e, és az adatok egy részét, ha nem is feltétlenül tárolja, de naplózhatja.
Alexa, ki a gyilkos?
Ennek fényében nem nehéz elképzelni, hogy egy hangvezérlésű okoseszköz fültanúja lesz egy bűncselekménynek. Szándéktalanul is olyan bizonyítékokat rögzíthet, melyek kulcsfontosságúak lehetnek egy bűntény megoldásában. Még csak nem is konkrét hangfelvételekről van szó. Hányan voltak a szobában? Mikor érkeztek? Mikor távoztak? Ez csak néhány olyan kérdés, amely gyorsan kiderülhet az adatok elemzéséből, és képes akár alibiket is tönkretenni. De az okoseszközök segíthetnek feltárni egy eltűnt személy indítékait is. A felhasználó vakációmódra állította a fűtést? Hát valószínűleg csak elfelejtett szólni, hogy pihenni ment. Leadta a rendelést a hűtő feltöltésére? Akkor viszont előre tervezett és talán tényleg van ok az aggodalomra.
Az elkövetők vagy éppen áldozatok tehát akaratlanul is digitális nyomokat hagynak maguk után, melyek akárcsak az ujjlenyomat, vagy a DNS, értékes információkkal szolgálhatnak. Egy modern Columbo alighanem elégedetten csettintene is az új bizonyítékok láttán. Alexát vagy más személyi asszisztenst azonban nem lehet a lámpafény alatt megizzasztani, vagy a „jó zsaru, rossz zsaru” stratégiát eladni neki. A kérdés tehát az, hogy a hatóságok hozzáférhetnek-e okoseszközeink adataihoz, és „kényszeríthetik-e”, hogy ellenünk „valljon”? A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen az összegyűjtött adatok a legintimebb, magánéleti terünkbe engednek bepillantást. A számítógépek, telefonok lefoglalása már bevett gyakorlat, az okoseszközök esetében azonban még nincs megszokott eljárás.
A dilemma néhányszor már felmerült az Egyesült Államokban. Tavaly év végén nagy port vert például egy kettős gyilkosság, ahol elképzelhető, hogy az Echo okoshangfalak rögzítették a támadást. A bíró arra kérte az Amazont, szolgáltassa át az adott időszakban felvett hangokat, de az ügyben egyelőre nem született döntés. Egy másik esetben, négy évvel ezelőtt James Bateshez átmentek a barátai inni és focimeccset nézni. Mire reggel felébredtek, egyiküket holtan találták a jakuzziban. A házigazdát gyilkosság vádjával állították bíróság elé, és az ügyészség azt kérte az Amazontól, hogy bocsássa rendelkezésükre az Echo okoshangfalak által rögzített hangokat, amit a vállalat megtagadott. Végül a gyanúsított maga engedélyezte a hozzáférést az adatokhoz, mondván nincs mit rejtegetnie – a vádakat ejtették is ellene.
